A megbocsátás gyógyít. Főleg, ha magadnak bocsátasz meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor mellém bújik, nem húzódom el. Csak lehunyom a szemem és hagyom, hogy a fájdalma átfolyjon rajtam, és keveredjen az enyémmel, nyers, mély, végtelen fájdalom. Összeölelkezve sírunk, beszélgetünk, ahogy már rég kellett volna tennünk. Ha közelebb engedtem volna magamhoz. Ha nem löktem volna el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem visz emlékbe semmit olyan helyről, ahová még el akar látogatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Klasszikus esete a századokon át újra meg újra, idő előtt elszakított szerelmeseknek! Nem csoda, hogy érdeklem, mégiscsak én léptem le folyton, mint valami élő, lélegző tiltott gyümölcs! Örökké szűznek kell maradnom? Néhány évente el kell majd tűnnöm, hogy ne szűnjön az érdeklődése? Beleragadunk az örökkévalóságba, és abban a percben, hogy a "dolog" megtörténik, csak idő kérdése, hogy megérkezzen a vonata Unalom Citybe, és felszálljon rá, tovább élvezni az életet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit irántad érzek, az feltétel nélküli. Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet. Nem büntetlek meg. Csak szeretlek. Ennyi az egész. Világos és egyszerű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor találkozik a pillantásunk, kimelegszem. Amikor véletlenül hozzámér, az egész testem bizseregni kezd. És ez komolyan rám hozza a frászt!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azért születtünk, hogy meghaladjuk az anyagi világot, nem pedig, hogy beérjük azzal és csakis azzal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igen jól sejted, szerelem volt első látásra. Teljesen és visszafordíthatatlanul beléd szerettem. Tudtam, hogy az életem fordulatot vett abban a szent pillanatban, ahogy megláttalak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szobámban ledőlök az ágyamra és bámulom a plafont, amíg rá nem jövök, milyen szánalmas, és kinyitom az éjjeliszekrényemen hagyott könyvet. Elmerülök a sztoriban: fiú és lány, egymásnak teremtve, időtlen szerelemben. Bárcsak beléphetnék a könyvbe és ott lehetnék örökké, hogy az ő életüket éljem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Normálisnak lenni nem minden, ha egyszer felfedezted, milyen másnak lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltat nem lehet megváltoztatni, csak azt, ami még előttem áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátságunk azon néhány dolog egyike az életemben, amelyektől normálisnak érzem magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy a kívánságok nem mindig úgy sülnek el, ahogy szeretnénk, de ha hiszünk, és az elménk nyitott, jó esély van rá, hogy valahogy más módon teljesülnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a szeretet gyógyít. A harag, a bűntudat és a félelem csak pusztítani képes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keresem a hálószobámban, a fürdőben, az erkélyen, nincs sehol. Állok a szoba közepén és szólongatom. Furcsán, zavartan érzem magam, meg sem tudom magyarázni, miért, de pánikolok.
Amikor nem jön, összegömbölyödöm az ágyamon, és újra átélem az elvesztése fájdalmát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elhatároztam, hogy minden kortyot ráérősen leengedek a torkomon, bele a véráramba... Lassú, nyugodt folyás, míg a fejem újra kitisztul, és az egész világ újra ragyogni kezd. Lesüllyedek egy sokkal boldogabb világba. Ahol nincsenek emlékek. És nincs veszteség. Egy életbe, ahol csak azt látom, amit akarok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor derül csak fény az igazságra, amikor készen állsz befogadni azt. Amikor szükséged van rá ahhoz, hogy megtehesd a következő lépést az utadon a végzeted felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a helyzet, hogy megpróbálni kitisztítani a fejedet pont olyan hatékony, mintha azt mondanád valakinek, hogy ne gondoljon elefántokra. Mert attól a pillanattól fogva másra sem tud majd gondolni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás