„ Figyelj!
Én egy kicsit most meghaltam...
na, ne ijedj meg,
én azt nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincsen...
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
Látom, fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok,
menj, aludj... ”

„ Olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma,
csak én virrasztok éberen,
félek, még elaludna a szerelem. ”

„ Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek. ”

„ Amíg el nem jöttél értem,
oly észrevétlen éltem,
mint egy villanás a térben,
mint a hangaszál a szélben. ”

„ Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget.
Meséket mondhatnál, amikből megtudnám,
ki vagy te, aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj - fojtón hiányzol. ”

„ Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam,
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam,
Hogy elmúlt az élet.
Kezdjetek el élni! ”

„ Nem vagyok már
Se tiszta, se hófehér.
Nem vagyok boldog,
De boldogtalan se még.
De mozdul a vágy, lassan elolvad a világ. ”

„ Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni! ”

„ Jártam a bánattal, kéz a kézben körbe,
Most megyek a magánnyal mereven előre.
Lelkemet kihajtom egy messzi legelőre,
A szívem mikor hasad, hogy legyek távol tőle! ”

„ Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem. ”

„ Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek nevetni! ”