A vérem forrt, s a szívem sajgott - olyan édes és nevetséges búval: mindig vártam valamit, s féltem valamitől, mindenen csodálkoztam, s mindenre készen álltam, képzeletem játéka eleven volt, mindig ugyanazon képek körül csapongott, mint a partifecskék hajnalban a templomtorony körül; tűnődő lettem, szomorkodtam, sőt sírtam is; de a könnyeken és a szomorúságon át, melyet hol egy dallamos verssor, hol egy szépséges este lopott a szívembe, a fiatal pezsgő élet örömérzése úgy ütközött ki, mint a tavaszi fű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyetlen dolog, ami számít az életben: magadat a második helyre tenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felhasználtam a perceket, amíg nem emelte rám a szemét, s nézni kezdtem, először titokban, majd egyre merészebben. Most még gyönyörűbbnek láttam az arcát, mint tegnap este: olyan finom, okos és bájos volt minden vonása. Háttal ült a fehér függönnyel takart ablaknak; a függönyön átütő napsugár szelíd fénnyel öntötte el sűrű aranyhaját, szűzies nyakát, szép hajlású vállát, gyengéden nyugvó kis mellét. - Ránéztem - s milyen drágának és közelinek éreztem! Úgy tűnt fel nekem, mintha régóta ismerném, s nem ismertem volna semmit, s nem is éltem volna a mai napig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ifjú boldog évek,
Drága szép napok -
Tavaszi vizekként elfutottatok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő néha úgy röpül, mint a madár, máskor meg vánszorog, mint a csiga. Akkor boldog az ember, ha észre sem veszi, hogy gyorsan múlik-e vagy lassan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az optimista mindent fehérben lát, a pesszimista mindent feketében. Az okos ember színvak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régi história, hogy meg kell halni, és mégis mindenkinek új.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha arra a pillanatra vársz, amikor minden kész, akkor soha nem fogsz semmit elkezdeni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint minden nő, akinek nem sikerült szeretnie, akart valamit, maga sem tudva, hogy tulajdonképpen mit is. Alapjában véve semmit sem akart, ámbár úgy tetszett neki, hogy mindent akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, szelíd érzései, lágy hangjai, jósága és csillapodása a megbántott léleknek, olvadó öröme az első érzékeny szerelemnek - hol vagytok, merre vagytok?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás