Az élet igéző tünemény
Aki szépségével elcsábít minket -
De aki ismeri fortélyait,
Az megmenekül igézetétől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem, mely felkentté tesz, szintúgy keresztre is feszít; s bár terebélyesedsz tőle, megmetszi ágaid.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lelketek gyakran csatatér, melyen az értelem és a mérlegelés vív háborút a szenvedéllyel és az étvággyal.
(...)
Engedjétek hát lelketekben az értelmet a szenvedély magasába emelkedni, hogy dalra keljen;
És lelketek értelemmel kormányozza a szenvedélyt, hogy a szenvedély minden nap új erőre kapjon, és miként a főnix, saját hamvai fölé repüljön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek a szelleme és a szenvedélye a kormánylapát, (...) és a tengerjáró lelkünk vitorlái. Ha valamelyik eltörik, az ember csak hánykolódni és sodródni tud, vagy még mozdulatlanul vesztegel a tenger közepén. Az értelem számára egyedül az irányítás a meghatározó erő; és a szenvedély, amit nem tartunk kordában, olyan láng, amely saját magát pusztítja el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha megbánt egy másik ember, elfelejtheted az igazságtalanságát, ám amikor te bántod meg őt, mindig emlékezni fogsz rá.

pont 23 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran sivárnak nevezzük az életet, de csak ha magunk is szomorúak és keserűek vagyunk; és gyakran tartjuk hasztalannak és üresnek, de csak akkor, ha lelkünk vigasztalan helyeken időz és szívünk elbizakodottsággal teli.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok tan olyan, mint az üvegablak. Rajta keresztül látjuk az Igazságot, de a Valóságtól elválaszt bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A munka a láthatóvá tett szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben, annál több örömet tudtok befogadni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barát nem más, mint vágyunk beteljesülése. A barátunk az a szántóföld, amelyet szeretettel vetünk be, s amelyből hálát aratunk le. Ő menedék, vagy akár mentőöv. Ő az, akihez fordulhatunk szükség esetén, és nála találunk megnyugvást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden gyöngyszem egy templom, amely fájdalomból épült egy homokszem köré.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha azt látod csak, amit megvilágít a fény, és azt hallod csak, amit a hang közöl veled, úgy a valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak saját árnyékodat látod, ha a napnak hátat fordítasz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak azok érezhetik meg szívünk titkait, akiknek a szíve úgyszintén titkokat rejt magában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egy sziget a magány tengerében. Egy sziget, amelynek sziklái: a remények, fái: az álmok, virágai: az egyedüllét, patakjai pedig a szomjúság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elrejtőzöl szívemben, nem lesz nehéz rádtalálni. Ám ha saját álarcod mögé bújsz, hiába is keres bárki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, melyben elbukott.
Igen, és azokért bukik el, akik előtte járnak; akik gyorsabbak voltak, és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.
De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki megért téged, közelebbi rokonságban van veled, mint bármelyik édestestvéred.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És ha egy félelmet szeretnétek eloszlatni, a félelem székhelyét saját szívetekben keressétek, ne pedig annak kezében, akitől féltek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia. És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szabad akkor leszel valóban, ha napjaid nem gond nélkül valók, sem éjszakáid nem szükség és bánat nélküliek, hanem ha mindezek befonják életedet, és te mégis, mezítelenül és kötelékek nélkül fölébük emelkedel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bizony, mérlegként függtök öröm és bánat között.
Csak aki üres, az mozdulatlan és kiegyensúlyozott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az értelem és a szenvedély az örökké nyughatatlan lelkek kormánylapátja és vitorlája. Ha csak az egyik is eltörik, szinte lehetetlen megnyugvást találni a nyílt tengeren. Marad az imbolygás és a sodródás. Az értelem egyeduralmának a túlzott igénybevétel szab határt, a zabolátlan szenvedély pedig láng, amely végül önmagát emészti fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gondolat a tér szárnyaló madara, amely a szó kalitkájába zárva kitárhatja ugyan szárnyait, de repülni nem tud.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem ismeri saját mélységét, amíg az elválás órája nem ütött.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A veled együtt nevetőket könnyen elfeleded, de soha nem feleded el azokat, akikkel együtt sírtál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyanok is vagytok, akár az évszakok, és bár a télben megtagadjátok a tavaszt, a bennetek szunnyadó tavasz mosolyog szendergésében, és nem szenved sérelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keveset adtok, ha csak a tulajdonotokból adtok. Csak ha önmagatokból adtok, akkor adtok igazán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fájdalmatok annak a héjnak a feltörése, amely magába zárja megértéseteket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre. Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat. Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legszánandóbb az emberek között, ki álmait ezüstre és aranyra váltja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás