Be nem váltott szép ígéreteim
húzzák már le a zsebem, aranypénz
helyett. Üresen kongó reggelek.
Ki volt, ki nincs, sosem lesz többé már,
fázom, kitakarsz, nem vigyáztál rám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ott maradni, hallgatni, elviselni,
nem menni, nem rombolni, megalkudni,
amikor már minden rossz irányba megy –
akkor lesz, meglátod, a legnehezebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Voltak hangjaink? Nem is tudom.
Most csak csönd, csönd. Csönd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit adni tudsz, az így határtalan,
ha voltunk is, tépett vonal a falunk,
szemünk nem értelmez már semmit,
van, hogy létezünk, és van, hogy csak vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szemed ezentúl mindig a szememet nézi,
bárhová bújsz, és bárhová tűnök el
végleg, vagy csak néhány percre,
most már szinte mindegy,
és tudd, hogy ezen nem segít most már
sem az emlékek hiánya, sem a varázslat.
Sosem voltál, és én nem leszek sosem többé
ugyanaz.
Elnyertem tőled az angyalodat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csípőm vonala
tenyered formázta táj
élő domboldal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás