„ Rosszabb időben távol lenni egymástól, mint térben. Ha nem a megfelelő életkorban vagy, reménytelenül távol lehetsz valakitől, pedig lehet, hogy valósággal egymás számára születtetek, mégis... ”

„ Egy kiegyensúlyozott, gondolkozó elme számára (...) nincs helye az ösztönök játékának, nem belső sugallatra találjuk el az igazat. Találgatni persze lehet; vagy sikerül, vagy nem. Ha sikerül, azt mondjuk, ösztönösen megéreztük, mi a helyes válasz. Ha nem sikerül, nem beszélünk róla többet. De amit gyakran ösztönös megérzésnek nevezünk, az valójában logikus következtetés vagy tapasztalaton alapuló benyomás. Mikor egy szakértő úgy érzi, valami nincs rendjén egy festménnyel, egy bútordarabbal vagy egy csekken az aláírással, valójában egész sereg apró jelre és részletre reagál ezzel az érzésével. Nem kell részletekbe merülnie, elég a tapasztalata, az eredmény pedig: határozott benyomás a rendellenességről. De ez nem ösztönös megérzés, ez tapasztalaton nyugvó benyomás. ”

„ Az ostobaság nem zárja ki a ravaszságot. ”

„ Mindenki a maga szemszögéből nézve ítéli meg a többi embert. A dolgokkal sem vagyunk másképpen. Ahány ember, annyifélének látja a fákat vagy a tengert. Nincs két olyan festő, aki egyformának ábrázolná például a St. Loo-i kikötőt. ”

„ Tudod (...) azt hiszem, tökéletes házasság lesz a miénk. Szeretjük egymást, de túlzások nélkül. Barátok vagyunk. Az ízlésünk nagyjából egyezik. Mindent tudunk egymásról. Élvezzük a rokoni kapcsolat minden előnyét, anélkül, hogy a vérrokonság hátrányaitól szenvednénk. Én téged soha meg nem unlak, olyan megfoghatatlan lény vagy. ”

„ A szándékos hazugság és a közönyből fakadó pontatlanság között néha nagyon nehéz különbséget tenni. ”

„ A nemi vonzalom nem helyettesítheti a szerelmet, hanem együtt jár vele, önmagá­ban nem áll meg. Szerelemmel szeretni ugyanaz, mint az esketési szertartás szavai: jóban, rosszban, ínségben és bő­ségben, betegségben és egészségben, mindhalálig. Ezt vállaljuk, ha szeretünk valakit, és házasságot akarunk kötni. ”

„ Van valami ezekben az új lakótelepekben, amitől az emberek ferdén néznek a szomszédjukra. Talán mert mindnyájan újak vagyunk itt. Hogy mit képesek összeintrikálni, pletykálni, meg írogatni a tanácsnak, meg minden, hát megáll az eszem! Igazi városokban egyszerűen nem érnek rá az emberek ilyesmire. ”

„ Zárt közösségben az ember hajlamos lesz a kicsinyességre. ”

„ Az ember nem tud mindent elviselni. Úgy vágyom utánad, hogy se enni, se aludni, se pihenni nem tudok.  ”

„ Azt hiszem, mire megöregszik az ember, aránytalanul felzaklatja egy fiatalnak a halála. Mi, öregek, számítunk arra, hogy meg kell halnunk. ”

„ Többnyire valami szörnyű tragédia előtt szokott (...) felfokozott boldogságot sugározni az ember. Érti, ugye, amikor valami már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. ”

„ Az ember reméli, hogy jó benyomást kelt majd. S ez még fontosabb olyankor (...), ha az embert a természet kevés természetes előnnyel ruházta fel. ”

„ A civilizált életnek a föld az alapja, a föld, amely ad, mindig csak ad. Ebben a világban házakat emelnek, és megtöltik őket tárgyakkal. Termékeny, anyáskodó világ, amelyben sokkal bonyolultabb dolog életben maradni, ahol a sikernek és az elbukásnak száz meg száz lehetséges módja van. ”

„ Jómagam mindig zavarban vagyok, mi a helyes és mi a helytelen... pedig könnyű eldönteni, ha a helyes kellemetlen és a helytelen kellemes, mert akkor tudjuk, hol állunk, de ha fordítva van, az baj, és véleményem szerint, ugyebár, mindenki cselekedjen úgy, ahogy helyesnek látja. ”

„ Azt hiszem, maga azok közé tartozik, akik inkább szembenéznek az igazsággal, mint hogy hamis mennyországban éljenek. ”

„ - Ahányszor az anyám halálára gondolok, tudja, mit látok magam előtt?
- Mit?
- Egy tányér lekváros palacsintát és saját magamat, amint rábámulok. Még ma is éppolyan tisztán látom, mint akkor, ahogy a lekvár kicsurog a palacsintából. Nem sírtam, és nem szóltam semmit. Emlékszem, csak ültem, mintha kővé meredtem volna, és a palacsintát bámultam. És tudja, még ma is, valahányszor lekváros palacsintát látok egy bódéban, étteremben vagy bárhol, hirtelen rám tör az elkeseredés, borzalom és szomorúság érzése. Néha egy pillanatig nem is emlékszem, miért. ”

„ Egy nő levelet soha ki nem dob, ha rajta múlik. Még akkor sem, ha az volna a bölcsebb. ”

„ Ha valaki úgy gondolja, hogy az öngyilkosság a menekülés útja a bajból, akkor nagyjából mindegy, hogy mi a baj. ”

„ Egyébként pedig annyi pletyka... csúnya pletyka van forgalomban arról, milyen ellentétek keletkezhetnek két nő között, akik együtt laknak... milyen beteges indulatok törhetnek elő és vezethetnek erőszakhoz. ”

„ - Csak tudni szeretnék a tényeket. Egyszerűen csak tudni. Ilyen az emberi természet. Ezért fedezünk fel dolgokat. Ezért repülünk a Holdra, ezért szállunk le a tengerek mélyébe, ezért akarjuk, hogy az Északi-tenger természetes gázai lássanak el bennünket oxigénnel, ne pedig az erdő fái, növényei. Örökösen kutatunk. Puszta kíváncsiságból. Kíváncsiság nélkül olyanok lennénk, mint a teknősbéka. Nagyon kényelmes életet él. Télen alszik, nyáron él. Nem érdekes, de nagyon békés. Másrészről viszont...
- Másrészről az ember a mongúzhoz hasonlít. ”

„ Szóval gondolkodik, mi? Nem is olyan rossz elfoglaltság. Manapság mindenki csak ide-oda szaladgál. Ha az emberek nyugton ülnének, és elgondolkodnának egy kicsit, mielőtt cselekszenek, sokkal kisebb volna a zűrzavar. ”

„ A gyerek gátlás nélkül váltja tettre a vágyait. Ha megharagszik a macskájára, azt mondja: "Megöllek" , és fejbe vágja kalapáccsal - aztán majd a szíve szakad meg bánatában, hogy a macska nem támad fel! Sokszor megesik, hogy a nagyobb gyerek kiveszi csecsemő testvérét a gyerekkocsiból, és meg akarja fojtani, mert az áll a figyelem központjában, vagy mert nem hagyja őt békében játszani. A gyerek már kiskorában tudja, hogy ezt "nem szabad" - vagyis, hogy büntetést kap érte. Később már érzi is, hogy rosszat csinál. De az a gyanúm, hogy némelyek erkölcsileg éretlenek maradnak. ”

„ A férfiak (...) nem tesznek szívességeket ok nélkül... puszta kedvességből... ”

„ A felfújtakon és süteményeken mindig meglátszik, ha a szakácsnő lelkiállapotával baj van. ”

„ Ami azt illeti, egy cseppet sem érdekel a hitelesség. Ugyan ki pontos? Manapság például senki. Ha egy újságíró azt írja, hogy egy gyönyörű, huszonkét éves lány kinyitotta a gázcsapot, miután hosszasan nézte a tengert, majd búcsúzóul megcsókolta Bob nevű labrador kutyáját - és ezzel szemben kiderül, hogy a lány huszonhat éves volt, szobája nem is a tengerre nézett, a kutya pedig terrier volt, és Bonnie névre hallgatott, ugyan kit háborítana ez fel? ”

„ Valamennyiünkben sötét titokzatosság rejlik, az összeütköző szenvedélyek, vágyak, hajlandóságok szövevénye. Bizony, így van. Az ember ítélni akar, de tíz eset közül kilencszer téved. ”

„ - Mindig azt hittem, hogy maga megveti a pénzt (...)
- Persze hogy megvetem, ha nincs! Ez az egyetlen méltó magatartás. ”

„ Mindenki potenciális gyilkos. Előbb-utóbb mindenkiben feltámad, ha nem is az akarat, de a vágy, hogy öljön. Hányszor hallja az ember: "Úgy feldühített, hogy meg tudtam volna ölni!" - "Meg tudtam volna ölni B.-t, amiért azt mondta..." - "Olyan mérges voltam, hogy meg tudtam volna ölni!" És ez szó szerint így is van. Az embernek az ilyen pillanatokban teljesen tiszta a feje. Szeretné megölni Y.-t, Z.-t. De nem teszi meg. A vágyhoz hiányzik az akarat. A kisgyermekekben már nem működik ilyen jól a fék. ”

„ A emberi lélek öntudatlanul is védekezik minden eredetiség ellen. ”

„ Minden nehézség ebből adódik: emberi értékrendet alkalmazunk Istenre, azon tűnődünk, hogy mikor igazságos és mikor igazságtalan. A leghalványabb fogalmunk sincs, nem is lehet arról, hogy mit kíván igazából Isten az embertől, kivéve azt, hogy Isten olyasmit kíván, amire az ember képes, csak eleddig eszébe se jutott. ”

„ Sok férfi jobban járna, ha magát venné el feleségül, mint azokat a szeleburdi fruskákat, akik manapság szaladgálnak, és többet mutogatnak magukból, mint amennyit a Teremtő valaha is szándékolt. ”

„ Általános emberi tulajdonság, hogy többet tételezünk fel önmagunkról a valóságnál! ”

„ Én vagyok veszedelmes. Mindig is az voltam (...). Szokásommá vált belerohanni a veszélybe. Nem, nem is szokást mondanék. Inkább szenvedélyem. Akár valami kábítószer. Nekem ez olyan, mint a kábítószer rabjainak az a helyes kis heroingolyócska, amit időnként le kell nyelniük, hogy az élet színes és ragyogó legyen, hogy érdemes legyen leélni. Ez így van rendjén. Vagy belehalok, vagy nem, majd elválik. Kábítószert sosem szedtem, sosem volt rá szükségem, a veszély volt a kábítószerem. De aki úgy él, mint én, veszélyt és romlást hozhat másokra. ”

„ Ilyen az élet! (...) Nem hagyja magát szépen elrendezni, ahogy szeretnénk. Nem hagyja, hogy megússzuk az érzelmeket, hogy csak az ész, az értelem szabályai szerint éljünk! Hiába mondanánk: "Ennyit akarok érezni, többet nem!" ”