„ - Ha lehetne, szeretnéd
újrakezdeni? ”

„ Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged. ”

„ Szélfútta levél a világ.
De hol az ág? de Ki az ág? ”

„ A boldogság az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat és sose faggat. ”

„ Miként a rab cellafalat,
úgy kopogtatnám sírodat,
megtanultam ott a jelet -
de más rabság ez, a tied. ”

„ Nehéz vagyok? Nekem se könnyű,
hogy már csak téged lélegezlek,
mit adhatok? mit kérjek tőled?
próbáld megszokni, hogy szeretlek. ”

„ Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.
(...)
Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen! ”

„ A rádiót figyelve lestük
Puskást, ahogy lefut cselezve,
Bead, s aztán... haj, balszerencse!
Kocsis fejese kapufára
Csattan... de jő Bozsik, s bevágja!
S Hidegkúti talál megint utat
A kapu előtt, s benn a féltucat! ”

„ A nagy emberek leszármazottjai mindig szerények és bátortalanok. Legszívesebben letagadnák származásukat, hiszen így visszanyernék szabadságukat, nem kérnék számon minden cselekedetüktől, hogy méltó-e a nagy elődhöz. ”

„ Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
csillagok szállnak fölötte,
s vígan fut véle a szél. ”

„ Már hallgat a szív. Fölhangosodnak
Isten léptei. ”

„ Erdőt, hegyet, tengert, folyót,
kék cinkét, csecsemőt, ha láttam,
lelkem csak azt mondogatta:
milyen szép az Isten! ”

„ Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útrakél Mikulás apó. ”

„ Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed -
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál. ”