Teljes félórát néztelek,
kis lepke... Hogy ringott veled
az a sárga virág, s bizony,
ettél? aludtál? nem tudom!
Mily csöndes voltál! befagyott
tenger sem csöndesebb!
de hogy örülsz majd, amikor
megtalál és tovasodor
a szél a fák felett!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy élő embert tudj szeretni,
s addig hagyd a holtakat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A költészet minden tudások közül a legelső és a legutolsó - épp oly halhatatlan, mint az emberi szív.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Töltsd ki a papírod a szíved légzéseivel!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagy Ég elveti ugyis a fakó tervet, bármily gondos is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember életének ez a legjava, a szeretet és jóság kicsiny, névtelen, gyorsan elfeledett cselekedetei.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A költészet erőteljes érzelmek spontán kiáradása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit számít, hogy többé nem tündököl,
az a fény eltűnt a szemem elől,
az óra vissza sose jő,
mikor nyílt a virág, pompázott a mező;
nem szomorkodunk: az ad
erőt, ami megmarad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy egyszerű gyerek, aki könnyedén vesz levegőt és minden porcikájában érzi az életet, mit is tudhatna a halálról?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél,
messziről ered, és
véget nem mivelünk ér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás