Most, hogy így stabilizálódott
a helyzetünk,
nem tudom, miért kell hogy jók legyünk?
Ha másnak az erkölcs csak puszta fény
űzés,
lerombolva építés,
miért, hogy hisszük még tételes igazunkat.
S ha már az igazság semmit nem mond a mának,
miért, hogy csillapítja dühünket a bánat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Átváltoztam, mint soha még.
Egyszerűen: az lettem, ami voltam.
Önmagammá alakultam. Most
már vagyok, mert tudom:
lenni, nem hasonlítani akarok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak magamnak hittem - evidens persze -
s ekként az élet belőlem kifogyott
- azóta szörnyen egyedül vagyok -
elillant, mert nem volt hozzám mersze.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Huzatban aszalódik az arcom
kire hárítsam saját kudarcom
nincs erő mi bukásom felülmúlja
vereségemnek vagyok féktelen tanúja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi más kell még a tisztánlátáshoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vadidegen testek csapódnak be életünkbe, és eltűnnek hirtelen, de úgy, hogy még véletlenül se mondhassuk: nyomtalanul! Hiszen, ha úgy lenne... akkor talán nem okozna gondot a megnyilatkozás, s minden keserűség nélkül megrajzolhatnám életünk vidékének domborulatait (...) Csakhogy más a helyzet! Úgy tesznek e testek, mintha megértenének minket, s belevésődnek lelkünk érzékeny márványfalába, hatalmas üreget marnak belé - ám erről szólani, ehhez már kevés a józan ész. Csupán kaland lenne az élet? Korántsem. S mégis beléveszünk regényeibe, otromba cselszövéseibe; bár megnyugtató: szeretünk élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elérhetetlenek számunkra
a szó rejtélyei. És mégis e kudarc gyönyörűsége
kínoz folyton, az idők zúzódásában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárhová nézek te vagy akit látok
egységben élünk miként az átok
beszélem veled e hétvégi nyelvet
minek keresni szerelemben elvet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás