„ Egy-egy levél lehull a tóra.
Horpadt bronzérem volt korokból.
Elmúlt évszakok mementója. ”

„ Csak kuporgattad, rejtetted magad:
dohos kincsüket eszelős vének.
Nem tudtad: az él csak, aki ad... ”

„ Ezüstös nyírfalomb fölött
bronz pillangó cikázik.
Arannyá lobbant alkonyat
kísér el hazáig. ”

„ Szikrázó gyerekkori rét!
Kék lepke villog fölötte.
Már soha többet az a kék!
Az ég üvegje összetörve. ”

„ Mikor az idő betelt, véget ért,
csönd lesz. Megszeghetetlen.
Csönd. - Mint az idő kezdetén. ”

„ Emléked arca élesül,
akár régi rézmetszeten
a véső biztos, kemény karca. ”

„ Derkovits-képek kékje villog,
emberen túli, szívmetsző hideg.
A fagyott senki földjén állok,
és nem kiáltok többé senkinek. ”