Két egyszerű dolgot lehet mondani az Isten (vagy istenek) létezése iránti jó szándékú logikai (...) kutatásról. A logikai érvelések mind egyformák. Bizonyos feltételezésekből indulnak ki ("axiómákból", ahogy a logika művelői szeretik nevezni), majd egy sor kérlelhetetlen logikai lépéssel következtetnek Isten létére. Végső elemzésben azonban nem végkövetkeztetéssel, hanem választással találjuk szembe magunkat. Csak akkor kell a következtetéseket elhinnünk, ha elfogadjuk a feltételezéseket. Isten létére vagy nem létére nem lehet kétségbevonhatatlan logikai bizonyítékot találni. Mindig lesz választási lehetőség a feltételezések hitelességét illetően.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egészen a középkorig tartotta magát az a nézet, hogy az anyagi tárgyak bizonyos természetes szimpátiákat és antipátiákat mondhatnak magukénak, melyek hatására a természetben elfoglalandó természetes helyük felé törekszenek. Míg ma a dolgok közötti viszonyt tartjuk célszerűnek hangsúlyozni annak érdekében, hogy viselkedésüket leírhassuk, a középkoriak a dolgok veleszületett rokonszenvei után kutattak azt felderítendő, hogy miért viselkednek úgy, ahogy viselkednek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Reméljük, miként Einstein, hogy a világegyetem ravasz, de nem rossz­indulatú; ám abból, amennyit tudunk róla, akár ravaszul rosszindulatú is lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor elménket és értelmünket az igazi valóság természetének megismerésére használjuk, annak természete megváltozik (de még ha nem is, nem tudhatjuk, hogy nem változott-e meg).

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Léteznek-e valóban természeti törvények "ott kint", a mi gondolkodásmódunktól függetlenül, arra várva, hogy fölfedezzük őket, vagy ez csak a látottak leírásának legmegfelelőbb módja?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elménkben megvannak a megfelelő fiókok a dolgok megértésére, és a világról szerzett tudásunk elkerülhetetlenül ezekbe rendeződik. Ez pedig mindenképpen megakadályozza, hogy megismerjük a dolgok végső természetét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás