„ Az átalakulása mind messzebb és messzebb sodorta a származásától, a szüleitől, akik szívósan küszködtek az ő érdekében. Máshogy kezdett beszélni, a gondolatai kimerészkedtek a szokványos világából. Odahaza, ahol mindent őérte tettek, egyre magányosabbnak érezte magát. Érezte, hogy nem azért babusgatják, aki, hanem azért, akivé egy napon válni fog. Kezdett tervként és nem családtagként tekinteni saját magára. ”

„ Az emberiség talán sorsfordító ponthoz ért: az intelligencia képes rá, hogy megsemmisítse a bolygót, míg a lelke mélyén mindenkit rettenetes félelem és primitív vágy vezérel, mindenkiben roppant ellentétek feszülnek. ”

„ Manapság az emberek rendre a boldogságról beszélnek. Könyveket írnak róla, tanfolyamokon tanítják, néhányan még megvásárolni is megkísérlik. A boldogság joggá vált, és ezt hajszoljuk, abban a meggyőződésben, hogy ha egyszer rátalálunk, egy csapásra megoldódik minden gondunk. ”

„ Nem tudom megváltoztatni a múltamat, csak a jövőm fölött van hatalmam. Képes lehetek úgy hordozni a jóindulatodat, akár egy sima követ a tenyeremben, vigaszt, amikor az emlékek gyötörnek. Hogy történhetett meg ez? Végtére is beismerni egy hibát annyit jelent, hogy valaki bölcsebb ma, mint tegnap volt. ”

„ A gondolatait mindenki megtarthatja magának, én általában azt a nézetet vallom, hogy ha nem szól szám, nem fáj fejem. ”

„ Az élete kettéhasadt: az egyik felét vágyakozás töltötte meg, hogy elérje az álmait, a másik meg keserűséggel volt tele. A malomkövek között minden finom porrá őrlődött, és a por szép lassan beborította az egész életét. ”

„ A boldogtalanság egyet jelent a kudarccal. De végtére is mi a boldogság? Lehetséges minden ébren töltött percben boldognak lenni, napról napra, évről évre? Egyáltalán ér ez annyit, hogy törjük magunkat érte? Hogyan is értékelhetnénk a boldogságot, ha soha nem tapasztaltuk meg a fájdalmat? Néha azt gondolom, hogy azért olyan nehéz rálelni a boldogságra, mert rettegünk a szenvedéstől. Talán elfelejtettük a leckét, amit a lelkünk sötétjéből tanulhatunk meg. Hát nem arról van szó, hogy tudnunk kell megkülönböztetni a csillagot a ragyogásától? Hogy megértsük, milyen érzés a boldogság, amire oly buzgón törekszünk? Egy bánat nélküli élet olyan, mint egy szimfónia basszus nélkül. ”

„ Az apám jól tudta, hogy a cselekedeteink olyanok, mint a gyermekeink. Tovább élnek, tőlünk és akaratunktól független hatást fejtenek ki. Akár egy szólásmondás is lehetne: a jó emberek csendes főhajtása pont olyan förtelmes, mint a rosszak gaztettei. ”

„ Nagyon korán megtanulta elrejteni a fájdalmát. (...) Alacsony volt, vézna és nem valami erős, könnyű préda bárki számára, akinek csak kedve szottyant bántani. Egészen addig, amíg fel nem fedezte a nyelv erejét. Újonnan megtalált fegyverzetével aztán minden támadást elhárított, az évek során tökélyre fejlesztette érvelési technikáját. Persze továbbra is basáskodtak fölötte, hiszen azok az emberek, akik másképp nem tudják kifejezni magukat, hamar kezet emelnek bárkire, de sokkal könnyebb volt úgy elszenvedni az ütéseket, hogy tudta, már nyert. ”

„ Ha kinyilvánítjuk a szeretetünket, megfosztjuk hatalmától a rettegést. ”

„ Elfordította a tekintetét, s pillantása összeakadt a nőével. A döntés megszületett. Ez a nő segíti át az éjszakán, és ezt igyekezett is a tudomására hozni. Hogy őt választotta. Érezte a vágyakozás bizsergését, ami abból fakadt, hogy itt állt a pódiumon, és megtehette, hogy válogat, míg a nő számára csak a belenyugvás maradt. ”

„ Távolról sem minden eset szól a magányról, noha a barátok idővel megfogyatkoztak, és az utolsó éveket az emberek egyedül élik le. ”

„ A fiatalok azt hiszik, az életnek célja van. (...) Az élet egy soha véget nem érő utazás. Amint elérik a vágyott célt, mindig kiderült róla, hogy az csak egy újabb kiindulópont. Lehetetlenség célba érni. Csak végezni lehet valamivel. És amikor végre-valahára megérkezel valahová, túl sok dolgot hagysz magad mögött örökre. ”

„ Talán, amit a szem lát és a fül hall, meghamisítható, de a tapasztalás soha! Minden, ami a feledésbe hullt, még mindig nyomokat vés a lelkedben! ”

„ Üresség ölelte körül. Mindenki más, akit csak ismert, része volt egy láncnak, ahol a szemek egymásba kapcsolódtak. De ő szabadon lebegett, nem tartotta megkötve semmi. Arról ábrándozott, hogy rátalál a láncra, ami az övé, és amely csak azáltal válhat teljessé, hogy a hiányzó szem megkerül. ”

„ Hová tűnt az értelmiség? Miért töltenek az emberek olyan kevés időt gondolkodással, és miért vannak híján a gondolatoknak? Miért alacsonyították le magukat annyira, hogy elhiggyék, a tetteik nem számítanak? ”

„ Attól a perctől kezdve, hogy a tudata megnyílt, nem volt visszaút. Minden ébren töltött pillanat arról szólt, hogy a változásért harcolt, szüntelenül ellenállt annak, hogy beletörődjön abba, ami adott volt. A világ ingovány, és mindenkinek a saját felelőssége, hogy lecsapolja-e. ”

„ A modern nőnek erősnek kell lennie, felelősséget kell vállalnia, magasra kell tennie a mércét önmaga és a férfiak számára. Férfi és nő együtt jobb világot teremthet. ”

„ Úgy fest, az új nemzedékek újra és újra megismétlik elődeik hibáit. A legártalmasabb az, hogy hajlamosak vagyunk azt választani, amiből rövid távon előnyünk származik, még akkor is, ha tudjuk, hogy hosszú távon viszont ártunk vele magunknak. ”

„ Egyre megy, hogy a tetteid jóságosak-e vagy gonoszak, szétterjednek, mint a karikák a vízen. Széles körben szétáradnak, mindig új ösvényeket találnak. Ez az oka annak, hogy a hatásod végtelen, így a bűnöd is. ”

„ Azonnal eltávolodott tőlem, ha kimutattam, mit érzek iránta, mintha nem mert volna hinni benne, hogy joga van a boldogsághoz. Emlékszem, néha úgy tűnt, jobban szeret, ha elhanyagolom, ilyenkor szerelmesebbnek látszott. De amint viszontszerettem, elhúzódott. ”

„ Az egyetlen előnyünk, ami megkülönböztet minket a korábbi, kihalt társadalmaktól, hogy nekünk megvan rá a lehetőségünk, hogy tanuljunk az ő hibájukból. De vajon mi, emberi lények képesek vagyunk erre, vagy a saját bőrünkön kell megtapasztalnunk a következményeket ahhoz, hogy végre tegyünk ellenük? ”

„ Már nem kutatom az élet értelmét, de ez nem azt jelenti, hogy megtaláltam volna. Mivel a világmindenség vette a fáradságot és létezett, a létezésének oka is kellett, hogy legyen. Élet. Egy apró momentum két örökkévalóság között. ”

„ Egyre nehezebben viselem a valóságot. Lehet, hogy az emberi agyat időről időre el kell tompítani, hogy az ember szemet tudjon hunyni a butaság fölött, és képes legyen reménykedni? ”