„ Esküdj hát sorsom, mindenem.
Esküdj kettőnkre, esküdj meg nekem,
hogy míg élsz, nem hagysz el soha!
Esküdj, mint Mutius Scaevola! ”

„ Nézlek a vágyaktól kimerülten,
cinkosan bólint felém a pálma.
Éjfél is elmúlt. Csak ábrándozom.
Már lassan somfordál be a hajnal.
A kávé keserű illata körbejár,
s én még egy csókot adok a szádra.
Köszönöm Neked ezt az éjszakát,
Te szép, Te jó, Te minden, Te drága. ”

„ Szeretem, ahogy van, amilyennek látom.
Szeretem, szeretem.
És ha egészen más, mint ahogy szeretném.
Akkor is, akkor is szeretem, szeretem. ”

„ Az álmok valóra sose válnak,
Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép.
Az ébredéskor mienk a valóság,
S amire vágytunk - szappanbuborék. ”

„ Mondd, mit ér a sorsod? nézz a tükörbe
és számolj el végre önmagaddal!
Végy hozzá erőt - ne lássa senki más.
És hidd el, hogy nem a tükör a hibás. ”

„ Mégis elment. És vissza nem jön soha.
Elvitte őt a sorsa. Hogy mennyire
szerettem, azt sohasem érezte meg.
Kitépte s elvitte szívemet. Pedig
nem kellett neki. Mégis elment vele. ”

„ Te vagy a csók, a vágy, a szerelem.
Te vagy nekem a lét, a tudat.
Nélküled nem vagyok, és én Te vagyok. ”

„ Nem bánom, ha korhol, nem bánom, ha zsémbes.
Néha pedig fáraszt, egyenesen rémes,
de amikor elmegy, vágyódom utána.
- „Öregedő” gyermek kapaszkodó vágya.
A hangom elakad, a torkom kiszárad,
ilyennek szeretem szerető Anyámat. ”

„ A tűz kihunyt, csak a füstje száll,
s Te újra szabad vagy! Repülj, vándormadár!
Hogy engem megöltél,
ezért ne törd magad,
én mégse kívánom halálodat.
Eredj a pokolba és éld világodat! ”

„ Ha zúg vihar és ront a szél és életünknek
tengere vad háborúra kél,
s a zátony mirajtunk kacag;
akkor se hagyj el engemet, a Sorsodat! ”

„ Nekem most menni kell.
Hogy szerettelek, érzed és tudod,
de örökségül még egy jó tanács:
Ne álmodj, kedves, az ébredés fájni fog. ”

„ Mit mondani tudnék - nem tudom.
De hallhatod minden éjjelen,
mert hozzád osonok nesztelen,
s érezned kell, hogy mind tiéd!:
a Szív, az Ész, az Értelem.
És hogy mondjam el Neked,
hogy tűzben izzok! - Szenvedek! ”