Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha utamnak célján ott az öröm,
a megtett úton főm már nem töröm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bölcsesség gyökere az önuralom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Átöleltem, s megállani tűnt
szívverése; szeretném
megáldani boldog helyünk
az árpaföldi mezsgyén!
Holdról, csillagokról soha
nem hullt a földre szebb fény!
Két szív ád, boldog éjszaka
az árpaföldi mezsgyén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg nem porlad szét a szirt,
s zúgnak a tengerek:
szeretlek én, míg életem
homokja elpereg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ég veled, te szép, te legszebb!
Ég veled, te vég, te kezdet!
Béke, vágy, kincs, öröm, érdem,
minden áldás elkísérjen!
Még egy csók - és soha többé!
Isten áldjon mindörökké!
Szívből csordult könny sebez meg,
örök vágyban eljegyezlek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem szeret, hol él?
Éjek éjjelében.
A szerelem nyári nap
tükörsima égen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egerek és emberek jól kifőzött tervei biz` halomra dőlhetnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kapj a múló pillanaton,
még visszarívod, ember:
a boldogság félénk nagyon,
nem jön, ha hívod, ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs vígaszom, nincs támaszom,
védelmet sem remélek,
gürcölnöm kell hát szüntelen,
hogy mégiscsak megéljek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon lehet elfelejteni
Sok fény és árny után,
Ki jó barát, jó ismerős
Volt hajdanán?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás