Mindig joghurtkapcsolataim voltak (vagyis olyanok, amelyeknek lejárati dátuma volt), sokszor a történetek csak úgy véget értek, szinte anélkül, hogy észrevettük volna: egyre kevesebbszer kerestük egymást, azután már egyáltalán nem, és a dolognak vége lett, kiürült, mint a műanyag pohár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden nap megismételhetetlen, de szükségünk van valamire, amitől észrevesszük, és az emlékezetünkbe vésődik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eldöntöttem, hogy írok neked egy levelet. Azért ma, mert szülinapod van. Pontosan a harmincharmadik. Így ez olyan, mint egy ajándék, egy gondolat, igaz, hogy nem egy csomag, hanem csak egy boríték... de tovább tart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szeretek rohanni. Egyébként is, a kocsim olyan lassú, hogy a sztrádán, még ha maximumsebességgel hajtanék is, a sebességmérő fotó helyett portrét készíthetne rólam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor az ember nem kezeli a helyén a kapcsolatait, hanem inkább sztereotípiákat utánoz. Azt akarja, hogy ez legyen az igazi, a tökéletes, amire mindig is várt, pedig a leggyakoribb hiba, hogy a szerelembe szeretünk bele: inkább a játék tetszik, mint az, akivel játszunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerencsétlenség, éppúgy, mint a boldogság, mindig a sarkon leselkedik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokaknak olyan a karrierje, mint a házi őrizet: az, hogy aranyra vannak festve a rácsok, nem sokat javít a dolgon. Talán okosabbak azok, akik a rácsokat kékre festik, mint az ég, így nem látszanak, bár attól még ott vannak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hazugságok olyanokká válnak, mint a szappanbuborékok, és köröznek körülöttünk. Amikor a szemünk elé érnek, eltorzítanak valamit, elferdítik a képet. De mi továbbra is úgy teszünk, mintha ott sem lennének, abban a reményben, hogy majd maguktól eltűnnek. Van viszont, hogy a szappanbuborékok márvánnyá keményednek, és akkor nem lehet már tovább színlelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok dologról meg vagyunk győződve, de csak éles helyzetben derül ki, hogy a meggyőződéseink kibírják-e a támadást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha mindent hátrahagyva elindulok, az bátorság, vagy csak menekülés? Vagy inkább az a bátrabb, ha maradok, szembenézek a dolgokkal és megpróbálok változtatni rajtuk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anyámnak volt igaza, amikor azt mondta, hogy azért panaszkodom ennyit, mert mindenem megvan? Talán tényleg szükségünk lenne egy kis semmire.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kormányosa vagyok az életemnek, és igyekszem élni, követni a sorsomat. Nagyon figyelek a belső hangra és próbálom követni, de azon gondolkozom: "Mennyire vagyok szabad a választásaimban? Tényleg én döntök az irányról?"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mostanában minden olyan furcsa. Csendes káosz uralkodik körülöttem. Mint akit beérzéstelenített az élet, érzem, hogy történni fog valami, de nem tudom, mi az. Vagy talán csak azért gondolom így, mert vágyom a változásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben, pont amikor a legkevésbé várnád, mindig történik valami, ami mindent megváltoztat, így én is várok, még várok egy kicsit, aztán ha mégsem történik semmi, akkor kénytelen leszek magam megtenni az első lépést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki tudja, mi késztet arra, hogy igazán megbántsuk és irgalmatlanul megsebezzük azokat, akiket szeretünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elvesztettem a célomat: tiszta köd itt minden. Köd és homály. Úgy érzem magam, mint egy hegymászó, aki a sziklafalon lógva nem lát mást, mint ami közvetlenül az orra előtt van, és nem tudja kivenni már a hegy tetejét, a csúcsot, a célt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok fájdalom van az életben, ez igaz, de mennyi élet van a fájdalomban!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fel sem teszem magamnak azt a kérdést, hogy helyes-e végigjárni egyetlen utat, és közben azon igyekezni, hogy minél messzebbre jusson az ember, mert az én problémám egy lépéssel előrébb kezdődik. Az én problémám az, hogy azt sem tudom, melyik az én utam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiányzik valami. Úgy hiányzik, mintha egyszer már az enyém lett volna és valaki elvette volna tőlem. Csak épp nem tudom, mi az.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokan azt gondolják, hogy a képzelet csak arra jó, hogy az ember elmeneküljön a valóság elől, pedig a legtöbbször ahhoz kell, hogy jobban megértsük és átlássunk rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindennek megvan a maga ideje: néha jobb rögtön cselekedni, néha jobb várni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás