A sírás józanít, a józanság nyugtat. Mert az is nyugalmat ad, ha az ember átjut a bizonytalanságon, és megismeri a keserű igazságot, tudja, érzi, hogy nincs tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs végzet. És nincs sorsszerűség. Törvények és véletlenek vannak. És akarat...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Törvény: az embernek terhes a jóság, meggyűlöli a jótevőjét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magányos emberek sok esetben szavak nélkül is megértik egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öregedés mindig fájdalmas. Különösen az magányosan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akaratom ellenére egy hazugságrendszert építettem magam köré, abban a reményben, hogy falain nem törhetnek keresztül a tények. Íme, most itt állok tanácstalanul, védelmi rendszerem falait töri, bombázza az igazság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Persze a honvágy nagyon összetett érzés. Az én honvágyam nemcsak emlékekhez kötődő nosztalgia, van abban más is, például azért szeretnék visszatérni egyszer Magyarországra, hogy elmondhassam azoknak, akik minden törekvésemet elgáncsolták: nézzétek, mégiscsak orvos lettem és amióta az vagyok, több száz ember életét mentettem meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Koszosnak érzem magam. Szeretném lemosni magamról a sarat, amelyet csak én látok... Nem tudok megalkudni a lelkiismeretemmel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberben miért nincs halálvágy, ha elfáradt, miért nem kívánja éppen úgy a halált, mint az álmos ember az alvást?!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszek az álmokban (...). Amikor azt álmodom, hogy zavaros víz partján állok, vagy gázolok benne, akkor én már tudom, hogy hamarosan beteg leszek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kedvem lett volna nevetni. Szerettem volna azt mondani: ó, te nagy szamár, gyere üljünk ide a töltés oldalába, hajtsd szépen ölembe a fejed, és mondd el a bánatodat. Neked talán nagyobb terhet kell cipelned, mint nekem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ebben a világban megszámlálhatatlanul sok rendes ember él. Csak rajtunk múlik, hogy barátaink legyenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy egy tehetség kibontakozzék, nagyon sok minden szükséges. A napi politika, a közállapotok, a különféle szempontok megakadályozhatják a legzseniálisabb tehetség érvényesülését is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mi társadalmunkban nem szabad hazudni. A hazugság majdnem hasonló az objektív törvényekhez. Függetlenné válik tőlünk, önálló életet él, akaratunktól függetlenül kerül napvilágra, és akkor pusztít, rombol, elsöpör mindent az útjából.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az őszinteség is emberi dolog. (...) Az igazság is bennünk él, bennünk, emberekben, s amióta igazság létezik, az csak velünk létezik, mi vagyunk az igazság hordozói.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki fél, az megtanul hazudni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogságot már csak azért sem lehet definiálni, mert az mint érzés, folyamat, mozgás, helytől és időtől nem független. Az, ami ma boldoggá tesz, holnap talán halálosan untat, esetleg az undor érzését váltja ki belőlem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha megszeretnék valakit, megtalálnám a módját, hogy az övé legyek. Más dolog a házasság, és megint más a szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Manapság egyre ritkább az igazi barátság. Hogy miért van ez így? Nem tudom. Az emberek valahogy magányosak maradnak. Ismerősei, jó ismerősei még csak akadnak az embernek, de olyan barát, aki előtt hangosan gondolkodhat...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Értsd meg, nincs lehetőségem arra, hogy bizonyítsak. Olyan vagyok, mint a főiskoláról kikerült fiatal színészek, akik tudják magukról, hogy tehetségesek, de nem kapnak szerepet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Engem szegény anyám arra tanított, hogy az idős kor, az ősz haj önmagában még nem tiszteletre méltó. Csak az emberi magatartás az.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor, gyerekfejjel, sok mindent nem értettem, de most, hogy visszagondolok gyermekkoromra, megértem apám gondolatait és érzéseit, egy-egy elejtett mondatának értelmét. Most már azt is tudom, hogy miért pazarolta rám szabad idejének minden pillanatát, miért vigyázott rám oly féltő gonddal, miért volt fontos számára, hogy bizalmam ne rendüljön meg benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sem a szenvedésért él, mégis szenved. Neked is van valami életelved, aszerint akarsz élni. Az elvedhez való ragaszkodás boldoggá tehet, de szenvedést is okozhat. Az elvek feladása viszont bukással jár mindig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyedül maradt a kétségeivel. Az öröm, a szorongás, a félelem érzései kavarogtak benne. Aztán egyre többször jutott eszébe, hogy apa lesz. Ez a gondolat lassanként legyőzte kellemetlen sejtéseit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csalódtunk. Még elég fiatalok vagyunk, hogy csalódhassunk néhányszor. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy emberek vagyunk. Csak az ember csalódhat az emberben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én pillanatnyilag semmit sem tudok. Csak boldogságot érzek, és azt, hogy hozzád tartozom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig igazi szerelemre vágytam. Halálos, nagy, tiszta szerelemre. Emlékszem, amikor egyszer kislány koromban megkérdeztem apámtól, mi a szerelem, azt mondta: "Tudod, Ágnes, vannak dolgok, amelyeket nem lehet megmagyarázni, csak érezni lehet. Nos, hát ez olyan dolog. " Hiszen érzem én, nagyon is érzem...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden hazában vannak füvek és fák, hegyek és völgyek, folyók és tavak, városok és falvak, amelyek sohasem szöknek meg. A fákhoz és füvekhez, a hegyekhez és völgyekhez, a folyókhoz és tavakhoz, a városokhoz és falvakhoz emberek is tartoznak, akik vállalják sorsukat. Ez a rendeltetésük. Ebből az országból már sokan megszöktek. Mégis egyre többen leszünk. Te is megszökhetsz. Akkor is többen leszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mindig volt ilyen, hogy úgy mondjam, nem szadistának született. Valamikor kellemes ember volt, figyelmes barát. Azt hiszem, a háború mámora tört ki rajta. Az a tudat, hogy a háború következtében élet-halál ura lett, megbolondította őt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy érezte, hogy gyűlöli a fiatalembert, pedig nem gyűlölte. Maga sem tudta még, hogy mennyire szereti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudom, érezted-e már a becsapottság, a kiszolgáltatottság érzését. Olyasmire gondolok, amikor rádöbbensz arra, hogy az lopott meg, akiben nagyon bíztál, akihez mindig tisztességes, őszinte voltál, akinek minden szavát, minden cselekedetét aranyfedezetként fogadtad el. Ezt éreztem én akkor. Azt, hogy becsapott. Mindig őszinte voltam hozzá, nem titkoltam el előtte érzelmeimet, lelkem legtitkosabb rezdülését is elmondtam neki, és megnyugvással fogadtam bölcs ítéletét, mert hittem, hogy igazat mond. Akkor azon tűnődtem, hogy ismeretségünk óta mikor és mit hazudott nekem. Ennek ellenére szerettem volna hinni benne, szerettem volna, hogy megérzéseim ne igazolódjanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit tudtak nékem mondani a világról azok, akik apám házában megfordultak, vagy akikkel az egyetemen nap mint nap találkoztam? Csak azt, amit én is láttam. Semmi újat. Ők is - éppen úgy, mint én - csak a felületet látták a környező életből, de én sejtettem, hogy az élet ennél több, mélyebb, és én szerettem volna ebbe a mélységbe hatolni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sas útja a levegőben, a kígyó útja a sziklák között, a szerelem útja a szívekben kiismerhetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az alattomos emberek gyávák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyit mondhatok, nekem nagyon fontos a barátságod. És ez nem szavakon múlik, talán még sor kerülhet arra is, hogy szavak nélkül, tettekkel bizonyítsam a barátságomat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás