Szavak, szavak, szavak, azt mondják, minden könyv valamilyen szándékkal készül, és azt is mondják, hogy akik a könyveket írják, javítani akarnak a világon, ezer éve, vagy ötezer éve és még régebb óta, a történetek arról példálóznak a kezdetek kezdetétől, hogy legyünk jók, becsületesek, ne ártsunk másoknak, segítsünk a bajba jutottakon, ne éljünk vissza a hatalmunkkal - erre tanítanak a mesék és a kőtáblák és a könyvek ötezer éve, s mindhiába, a világ nem lett jobb, ma is aktuális minden indus tanmese, amit akkor találtak ki, amikor még az íj és a nyíl is újdonság volt, évezredek teltek el, s ma is ugyanarra kell tanítani az embereket - s ugyanolyan hiába -, mint annak idején...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ugye, szerinted se normális az, hogy valaki akarattal, ahogy te szoktad mondani, erőnek erejével hinni akar egy embernek, bízni akar benne, de tényleg minden igyekezettel... és nincs is semmi olyan, ami miatt ne bízhatna benne... és hiába utálja magát érte, egy hülye állat ott a belsejében folyton csak arra vár, hogy egyszer csak igenis kiderül..., hogy nem lett volna szabad bízni... Ugye, ez nem normális, nem lehet normális?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még mindig jobb, ha magamtól mondok le valamiről, mint ha kénytelen vagyok lemondani...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazán jó orvos csak az lehet, aki a dolgok mélyére hatol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életet nem lehet tanfolyamon megtanulni. Vagy alkalmas valaki, vagy nem, erről van szó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most megint eszembe jutott, hogy egyszer megkérdezted, van-e nekem rendes nevem is, mert te azt nem tudod, igen, akkor két napig bőgtem, és most is bőgni volna kedvem, ahogy eszembe jut. Annyit se számítottam neked, hogy a nevemet tudd, ha nem is valami extra név, de szép név...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne becsüld túl a korosztályodat. Amióta világ a világ, sohasem voltak még ennyire infantilisek benne a tinédzserek, mint ebben a mi elektronikus korunkban. Panaszkodtok, jajgattok, sírtok, hogy egyéniségek akartok lenni, de csak csordában tudtok létezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amelyik nő elveszti a szüzességét, előbb-utóbb nőgyógyász kezébe kerül. Amelyik nem veszti el, ideggyógyászatra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fogjál a szemeddel, jó erősen, ne hagyd, hogy elszívjon a nap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Odakint az életben mindenkit magával ragad a mozgás, egyik teendő követi a másikat, minduntalan nagyon kézzelfoghatóan kell dönteni erről vagy arról - kevesebb idő jut meditációra. Tulajdonképpen elég okosan rendeződött be a világ: egyre gyorsította az élet ütemét, a társadalom mechanizmusa elöntötte sok-sok sürgető munkával az embereket, hogy a célszerűség minél hathatósabban szorítsa ki a felesleges töprengést. Akinek naponta hetvenhétfelé kell gondolnia, nem ér rá, hogy minduntalan mérlegre rakja tetteit, vizsgálgassa önmagát. Nem véletlen, hogy Diogenesz elbújt a hordójába, Rousseau félrevonult a természetbe, valamelyik szent pedig egy oszlop tetejére ült, hogy zavartalanul bámulhassa a köldökét... A szüntelen cselekvés az egyetlen orvosság gondolkodás ellen. Nem szabad ráérni, lobbanva kell élni, át kell adni magunkat sok sürgető tevékenységnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy a béke azzal kezdődik, hogy az emberek újra tisztelni kezdik a halált?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Erőtlen leszek én mindig a maga szemétől. De maga is éntőlem. Amikor először láttuk meg egymást... Úgy szédültünk meg egymástól, hogy védekezni se volt időnk ellene. Rajtunk ütött a szédülés, mint egy őrszemen az ellenség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valami újnak a megszokása mindig koptatja egy korábban megszokott állapotnak a hatását.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most is üres a napom, de nem vákuumosan: van benne minimális mennyiségű oxigén is - a várakozás -, hogy élve maradjak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az éjszaka őszinteséget parancsol a lélekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki egyedül van, vállalja magában a dolgát, ne akarjon mással közösködni, hiszen két magányos élet se lehet egyforma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az egyetlen élőlény, amelyik képes rá, hogy sebesen megvénüljön... és helyrehozhatatlanul. Ez az egyetlen, a megöregedés, ami jóvátehetetlen ebben az ocsmány életben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem akarlak elveszíteni. (...) Egyszer már elveszítettelek, és bele is haltam volna, ha még egy kicsit el lettél volna veszve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De ott a kutya elásva, hogy hiába látott az ember egy tucat vagy két tucat másik embert májzsugorban döglődni, a legracionálisabb pillanatában sem hiszi el saját magáról, hogy ő ugyanúgy végezheti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látott már versenyfutókat, amikor induláshoz készülnek? Szinte nevetséges, milyen gondterhelten bütykölnek, amikor beverik azt a fadarabot, aminek elrugaszkodás előtt nekivetik a lábukat. Nem bíznák senki másra, tízszer megpróbálják, hogyan jobb, mert minden az elrugaszkodástól függ. Ha az emberek ezredannyi gondot áldoznának a saját indulásukra, a házasságukra, talán ebben a versenyfutásban is több világcsúcsot lehetne hitelesíteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha már átlépte az ember az ötvenet, olyan jelenségeket is elkezd észrevenni, amelyekre ötven előtt egyszerűen nem óhajtott odafigyelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Idegen az ember a természetben, ha nincs fegyvere (...). A természet élőinek egytől egyig megvan a maguk fegyvere. Egyiknek gyors a röpte, éles a csőre, a másik ügyesen búvik, beleolvad a növényzetbe, kihasznál minden rejteket, a harmadiknak nagyszerű a szaglása, mind-mind felruháztatott tulajdonságokkal, amelyek segítik a támadásban, s megóvják az erősebbektől. Csak az ember gyámoltalan, ha hiányoznak maga alkotta eszközei: puskája, aminek sebesebb a golyója, mint a sas szárnya, csapdája, amire étket rak a rókának...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért erőszakolja magára, hogy magányos legyen? Milyen jogon meri csinálni, hogy közel enged magához másokat, hogy aztán amikor már közel van a másik, lehúzzon eléje egy vasfüggönyt?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyet megígérhetek (...): sohase fogom olyan helyzetbe hozni, hogy az én hibámból bárki felszarvazott férjnek tarthassa. Viszont arra sincs garancia, hogy akár a maga életében, akár az enyémben ne akadjon egyszer vagy többször valaki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ dolgait nem a szegény emberek intézik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, a kisgyerek, egy négy-öt-hat éves kiskrapek agyában az a két fogalom, hogy apa és védelem, valahogy egyet jelent. Nekem az apám nem volt oltalom, nem volt pajzsom a világ ellen. A világ ellen, amitől sokszor féltem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek meg kellene találnia a közegét, ahol egészen természetesen élhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pontosan három óra, kétségbevonhatatlanul három óra van. Rendszeresen ellenőrzött gépezet apa ingaórája, nem késik, nem siet. Apa ellenőrzi, apa helyesbíti a járását, ha kell. Ritkán kell állítani rajta. Ugyanúgy jár, mint amikor még csodálattal néztem föl rá a kastélyban. Megmaradt annak, aki volt. Én nem maradtam meg annak, aki voltam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki pénzzel bánni kénytelen, a pénz tanítja meg. A pénz nagy parancsoló. Kiköveteli, hogy ne engedd fogyni, mindig szaporítsd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Neked az én közelségem kell. Neked ez a szerelem kell, amitől mind a ketten elveszítettük a józanságunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Válságos időben egyetlen okosat lehet tenni: nem cselekedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Melletted akarok lenni éjfélkor. Kezdjük együtt az új esztendőt. De én szeretni fogom ezt a régit is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érthetetlen, bár valahogyan biztosan megmagyarázható, hogy két embert, akik testvérek, tehát a világon szinte legközelebb kellene állniok egymáshoz, áthidalhatatlan távolságok választanak el, idegenebbek az idegeneknél, s tíz-tizenöt perc után már csak semleges dolgokról képesek beszélgetni, tudat alatt azzal a kívánsággal, hogy bárcsak adódna már valamilyen ürügy a búcsúzásra a véletlen találkozásnál, s járna le már végre a látogatás ideje, indulna a vonat és a többi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden őszinte ember sebezhető, mert a feltételezett őszinteségért egész önmagát adja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Adott magából, irgalmasan, legyen miről álmodnom, legyek hálával a könyörületéért, életfogytiglan, beoltva a pogány boszorkánytestétől, hadd idézze minden éjszaka a parázna bőrét a nyomorult fantáziám a döglesztő sötétben, áldjam az ágyban az egyszer adott ajándékáért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás