„ Én nem értek a festészethez, de egyszer a múzeumban azt játszottam magamban, hogy mi lenne, ha a Raffael-képről, az Eszterházy-Madonnáról elvenném ezt vagy azt a színt. Egyszerre más lenne az egész festmény, megbomlana a harmóniája. Ha nagy festő lennék, biztosan azt játszanám, hogyha a képhez hozzáadnék ilyen vagy olyan árnyalatot, egyszerre tökéletessé tehetném a harmóniáját. ”

„ E földön nincs asszony, ki ne lelné kedvét még a hamis bókokban is, akkor főképpen, ha kiváló férfiútól hallhatja. ”

„ Nagyon gyenge az ember (...). Nagyon esendő. Sokáig nem akarja beismerni a gyengeségét, de egyszer eljön a perc, amikor szembe kell néznie az igazsággal. ”

„ Aki fölépül az infarktusból, egy akkora lőtt seb után, amekkora bennem van, az ilyen ember már nem az, aki volt. Csak egy szabadságolt halott. A létezése nem élet, csak túlélés. ”

„ Előbb-utóbb a jótékonyság is nyűggé válik. ”

„ Hazugság mélyhűtve mindenütt, nekem mindig ezek a megrohadt kapcsolatok jutottak eszembe a szóról, hogy házasság, és libabőrös lettem, mintha villa csikorgott volna a tányéron, hogy csak ez a lepra kerüljön el engem életfogytiglan, a házasság, mert nincs undorítóbb, mint amikor két különnemű ember, már nem tud becsavarodni egymástól, mégis össze vannak drótozva, mert házasságlevelük van, közös lakásuk van, közös szerzeményeik vannak. Az én életemben ilyen kényszerhelyzet ne legyen, sohase legyen! ”

„ Engem egyfolytában idegesít, hogy ma már mindenki fél a nagy szavaktól. Mindent devalválni próbálunk, és azt addig csináljuk, amíg a sok csökkentéstől magunk is csökkent értékűek leszünk. Igenis, várjon a nagy pillanatára, és ne szégyellje, hogy hisz benne. ”

„ Mindenki szeret játszani. Aki nem játszik, nem is ember. ”

„ Az ő szájának egyetlen leheletétől is úgy izzik fel, mint a lángra lobbanni vágyakozó parázs, és megrészegül, hogy magát emésztve égesse el, gyilkolja gyönyörbe az ő kétségbeesett, végtelen idők óta kielégítetlen, de most szédülten szerelmes testét. ”

„ Élni annyi, mint lassan megszületni. És mire valaki eligazodik azon, mi az egyenes, mi a görbe, talán meg is születik... ”

„ Ha egyszer valamit egy operációval meg lehet gyógyítani, akkor nincs értelme hónapokig keserű gyógyszeren élni. ”

„ Alapszabály, öregem, hogy addig aludni, amíg lehet, de mindig időben ébredni. ”

„ Tényleg rossz, amikor az ember visszanéz magára, milyen is volt régebben, és észreveszi, hogy két emberré vált: az egyik az benne, amilyennek lennie kéne, a másik meg amilyen igazából. ”

„ Mire fölriadok, semmi sem marad abból, amit álmodtam. Semmi. Se egy kép, se egy szó. Csak a fullasztó markolás a torkomban, a hideglelős köd a bőrömön, a tehetetlenség merevgörcse a nyakamban is, a két karomban is, a két lábamban is, mintha kábítószertől paralizálódott volna valami váztalan, mozgásképtelen rongycsomóvá az egész testem. ”

„ Törzsvendégnek lenni egy kis kocsmában, ahol tartalékolnak a ritka ételekből, ismerősként befordulni a fűszereshez, mosolyt és száraz cigarettát kapni külön kérés nélkül a köszönéshez a háromszorosan özvegy trafikosnétól, aki megszokta, hogy a lottószelvényt is tőle veszed... az ilyen apróságok valahogy meghittebbé teszik az életet ebben a világban, amiben évek óta mindenütt az elidegenedésről folynak a viták. ”

„ Ő engem körülvett volna az okosságával, a kedvességével, a megfontoltságával, vigyázott volna rám, és nem csak a testével szerette volna a testemet, hanem minden gondolatával is szeretett volna engem, aki vagyok, és őmellette nekem nem kellett volna színészkedve játszanom a magabiztos, kiegyensúlyozott, derűs nőt, hanem magabiztos, kiegyensúlyozott és derűs lettem volna igazán, és szerényen boldog is talán, asszony egy becsületes férfi árnyékában, feleség, akinek senkit se kell hetyke képmutatással, függetlensége öntudatos vállalásának látszatával megtévesztenie. ”

„ Sokszor azt hittem, hogy a szemén át belelátok a lelkébe, s egyszer az is eszembe jutott, hogy én leszek az első ember, aki látta valakinek a lelkét. Szép lett volna, ha sikerül. De most már ismerem a szemét. Szelíden barna, jóakaratú is, ahogy azelőtt éreztem, de már nem hiszek benne, hogy a szemén át megláthatnám a lelkét. A tükör üvegén sem lehet átlátni. Ezüstréteg fedi hátul, s aki belenéz, csak önmagát láthatja meg... ”

„ Ne adjunk senkinek alkalmat, hogy beleszóljon az életünkbe. Mert ha beleszólnak, mindent el fognak rontani. ”

„ Valahányszor meggyőzni igyekszik magát arról, hogy "lehet egyedül élni anélkül is, hogy ez a létezésmód egyet jelentene a magánnyal", ismétlődően belátni kényszerül, hogy eredménytelenül hipnotizálja magát, mert ha a tudatát sikerül is (átmenetileg) megtévesztenie, az idegei előbb-utóbb "szabályszerűen" figyelmeztetnék az önámító csalásra. ”

„ Hány fok lehet az érzelmek skáláján? Ismerjük egy csomó érzelem nevét, de hány van még ezeken kívül, hány árnyalat, amit nem tudunk megnevezni, csak abban vagyunk biztosak, hogy ezek az árnyalatok is léteznek... De egyáltalán: fontos-e, hogy megnevezzük őket? Nem szebb-e minden, aminek nincs neve? Az ősemberek sok mindent tabunak tekintettek. Nem merték kimondani a dolgok, jelenségek, állatok nevét. Egyszer odakint Ukrajnában beszélgettem egy tanítóval, aki passzióból nyelvészkedett is. Azt fejtegette, miért nevezik az oroszok a medvét "medvegy"-nek. A név két szóból tevődik össze, s azt jelenti, hogy "mézet eszik". Nem merték nevén nevezni a medvét, mert féltek tőle. És a régi zsidók úgy hívták az istenüket: "Aki van". S a meg nem nevezett medvét és istent körüllengte egyfajta misztikus varázs: nem mertek utánuk kutatni... S amint rászánták magukat, hogy utánanézzenek az istennek meg a medvének, egyszerre szétfoszlottak az illúziók, megjelent a hitetlenség, s kiderült, hogy medvét meg is lehet ölni. Elpukkant a varázs buborékja... Mennyivel jobb, amíg nem nevezzük nevén a dolgokat... ”

„ Amikor kettesben vagyok vele, mindig csak kapkodom a fejem, hogy már megint este van, már megint haza kell menni, már megint a holnapra kell várni, már megint olyan rövid volt a délután, mintha összement volna a mosásban. ”

„ Hiába tiltakozom ellene, közben megteszem, amit elvársz tőlem. Hiába utálom magam érte, alázatosan megfojtom az egyéniségemet. Miattad. ”

„ Látókört akartam adni neki, lehetőséget, hogy megismerjen mindent, aminek a megismerése tőlem függ. Nem gondoltam végig pontosan, inkább csak ösztönösen éreztem, hogy ez is hozomány, ez is útravaló az életre. ”

„ Eddig sem érdekelt, mit brekegnek a hátam mögött. Nyálaznak, mert csak így tudnak könnyíteni az irigységükön. Inkább legyek téma a szájukon, mint olyan szürke madár, akit senki sem vesz észre. ”

„ Ha valami jó, azt úgyis fölösleges fokozni, ha pedig valami rossz, az alkoholtól még rosszabb lesz. ”

„ Ha valakit mindentől megkímélnek, nem nagy kunszt tisztességesnek maradni. ”

„ Irigylem az embereket, akik mindig határozottak, akikből hiányzik a bizonytalanság - ez az én betegségem -, irigylem a hazárdjátékosokat is, akik nem gondolnak következményekkel, mernek fejest ugorni a boldogságuk után, és éppen ezért nyernek. ”

„ Az ítélkezéshez nem jog kell, hanem ok. ”

„ Az erdőben semmi sem öncélú. Minden gyomnak, minden rovarnak, minden madárnak megvan a maga pontosan meghatározott szerepe. ”

„ Képzelje el, hogy egyszer meghalok, és akkor csak úgy minden nyom nélkül elmúlok, semmi sem marad utánam, én nem építettem Eiffel-tornyot, Szuezi-csatornát se ásattam, hát akkor mi marad ? ”

„ Az élet öntörvényszerűen hat, a technikai haladás és az ismeretek terjedése egyre barátságosabbá teszi a földet, okosabbá az embereket, és akinek hajlandósága van rá, ebben az egyre megismerhetőbb és egyre megismertebb életben önerejéből fogja felfedezni az isteni értelmet. ”

„ Te még nem ismered, amit mi már jó ideje, a tehetetlenségnek azt a válfaját, a legocsmányabbat... amit az ember gyereke nem saját maga miatt érez, hanem valaki más miatt... egy olyan ember miatt, akin nagyon segítene. Ha van szuperlatívusza a tehetetlenségnek, márpedig van, idővel te is meg fogod ismerni ezt a keserves érzést, hát az a fölsőfok, amikor egy barátodon segítenél, de tehetetlen vagy. Ettől csak dührohamot kaphat az ember. ”

„ Egy kisgyereknek, egy kisfiúnak is, százszor inkább az anyjára van szüksége, mint az apjára. ”

„ Tudd meg a teljes igazat. Az a szándékom, hogy szeresselek téged. Ha nem vagy mellettem, hiányzol. Ilyen még nem történt velem. ”

„ Ha maga elé nyújtaná a karját az asztal fölött, és ha én is kinyújtanám a karom, elérné a kezem a kezét, a keze az én kezemet. (...) Beszűkült, mintha hurok szorulna rá, szinte bedagadt egyszerre a torkom. Szeretem ezt a lányt, fulladtan, kötözötten, megbabonázottan szeretem. ”