Egy nő mindent ki tud magyarázni, meg mindennek az ellenkezőjét is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elég tisztességesek lennénk, akkor szüntelenül azt a jót keresnénk, ami javít és nem pusztít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs szebb, mint jót látni, és érezni, hogy azonos vagyok ezzel a jóval, része vagyok, alkotó eleme, s minden, ami körülöttem lüktet, ami hozzám tartozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyes dolgokat úgy tárol az agyam, mint egy mikrofilm a kicsinyített képeket. Csak ki kell vetítenem, ki kell nagyítanom a mikrofilmet az agyamból, máris előttem a kép olyan élesen, olyan tisztán és valóságosan, hogy szinte a két ujjam közé csíphetném, mintha most kaptam volna a kezembe az eredetit, amiről készült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy vasárnap még nyűgösebb nap, mint egy hétköznap. Mert ilyenkor a tudatalattiból előszemtelenkedik a tudati szintre a vasárnap egyik tartalma, amely úgy hangzik, hogy vasárnap mindenki, aki csak teheti, együtt van azzal, akivel a legszívesebben van együtt. Én pedig nem vagyok együtt vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szó pedig, ha egyszer elhangzott, tovább is adható, és gurul, mint a frissen vert pénz, fényét-színét váltva gurultában, hogy aztán amikor odaér, ahol zsebre is vágják, ott már mást jelentsen, mint akkor jelentett, amikor kimondták.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Engem soha nem érdekelt, hogy mit dumálnak arról a srácról, akivel éppen jártam. Csak az érdekelt, hogy én önállóan mit érzek róla. Mások rosszindulata nélkül is lehet csalódni mindenkiben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idők változnak, és mi is megváltozunk bennük, mint már a régi rómaiak megállapították. Ugyanezen forrás szerint a változatosság gyönyörködtet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy asszony valamit el akar érni, mindig össze tud szedni annyi akaratot, hogy varázslást tegyen, egyszerre ő legyen a legszebb, a senki máshoz nem hasonló, a megtestesült szuggesztió, hogy csak én kellek neked...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Öröklött babonás ösztön diktálta neki, hogy nem szabad semmi megtörténhetőre gondolni, mert hátha éppen a fantáziánk ad eszközt a sors kezébe, okoz bajt annak, akit féltünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy moslék a világ, de ne loccsantsák minden nap többször a tányéromba. Önállóan is el tudom látni magam rossz közérzettel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Abban, hogy ha én leszek neked, akkor csak én leszek, senki más, ebben biztos vagyok. De azt, hogy én legyek-e, azt neked magánszorgalomból kell eldöntened.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szomorú fiatal ember. Most még csak szomorú ember, de ha így él tovább, egyre magában, ahogy most, pár év után már nem szomorú ember lesz, hanem megkeseredett ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Igazán tetszem én teneked?
Valahogy ki kellene szoktatni a magatartásából, hogy időnkint ilyen kérdésekkel állítson csapdát nekem. Mert az a helyzet, hogy mondanám én neki, mint három költő kórusban, hogy frankón nagyon tetszik nekem, és nem tudok elképzelni szebb lányt nála, mert nem vitatom ugyan, hogy lehetnek esetleg szebb lányok is, mint ő, de azok a szebbek mégse tudnának úgy tetszeni nekem, mint ahogy ő tetszik. De hogyan adja elő ezt az ember? Hogyan lehet ilyen szöveget úgy tolmácsolni, hogy közben ne testesítsem meg az idétlenség szobrát?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Ma este nem hagylak lelépni. Ezt jegyezd fel jó helyre! Az őseim lent vannak a Balatonon, otthon üres az egész lakás. (...)
- Összetévesztesz, szépfiú. Ha félsz egyedül a kihalt lakásban, hagyd égve a villanyt éjjelre, én nem vagyok olyan fiúk dajkája, akiket riaszt a sötét. (...) Ég veled, méla herceg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az évek számától leszen aggastyán, aki él (...). Jószerivel tán attól inkább, ha belátnia kell, hogy értelmetlen volt mindeddigi hányódása, s nincs többé oly cél, melyért a szíve hevülhessen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valamennyi asszonyban ott munkál a vágy, hogy gondoskodjék valakiről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazat mondanak-e azok, akik állítják, hogy az élet értelmét naponta le lehet mérni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy régi kínai átok: élj érdekes időkben. Te azt mondod, rohadt élet. Én azt mondom, érdekes idők. Beleszülettünk, ezt kell élnünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindent megtanultunk mi, amit csak meg lehetett tanulni. Magunkba fogadtuk, amit előadtak, magunkba gyűjtöttük, amit elolvastunk, föl is töltődtünk, mint a száraz szivacs, ha öntözik. Csak azt nem tanítja senki, sehol, mert senkinek, sehol sincs pofája hozzá, hogy szent Lukács is, szent Márk is annyiféleképpen értelmezhető, ahányféleképpen célszerű. Ezt a regulát csak az élet tanítja nekünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te maximálisan azonos vagy azzal, akinek én gondollak. Ezt olyan biztosan tudom, mint azt, hogy most itt állsz előttem, és ez a te vállad, amit a tenyeremben érzek. Nekem te kellesz. Vagy senki. Azt, hogy jövő egy lánnyal, azt én csak veled tudom elképzelni. Bebizonyosodott. Adtál rá időt. Eleget. Minél több idő múlik el, annál biztosabb vagyok benne...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Addig boldog az ember, amíg minduntalan nevet valamin, akár kell, akár nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én már tudom, az élet nem kegyes, és nem kegyetlen, hanem egyszerűen olyan, amilyen lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt akarom, hogy mellettem legyél. Látni akarlak minden reggel. Minden este. (...) Nem tudom, meddig élek még, de ameddig élek, velem legyél, ezt akarom. Néha cigarettát tégy a számba, gyújtsd is meg. Néha tölts konyakot, add is a kezembe a poharat. Mellettem ülj a kocsiban, és nézz is oldalról, ahogy szoktál. Készíts friss törülközőt a fürdőkád fölé. Mondd este, hogy tüntessem el az államról a borostát, ami reggel óta nőtt rajta, hogy értsek belőle, tudjam, megkívántál. Ezt akarom, ezt mind, meg ezer mást tetőled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetetlen alak vagy. Kibírhatatlan. És az a szörnyű, hogy én még mindig szerelmes vagyok beléd. És folyton kiborulok magamtól, amikor újra meg újra észreveszem, hogy még mindig abban reménykedem, én hülye tyúk, hogy egyszer csak rám telefonálsz, vagy egyszerűen becsengetsz, és én ajtót nyitok, és az ajtóban te állsz, és én egy pillanat alatt úgy elgyengülök, hogy majdnem kibicsaklik alólam a két lábam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem törődött az idővel. Nem számolta az órákat, s akár az úszó a lassan tovahömpölygő víz tetején, hagyta magát tovahordani az időtől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy kicsit felelőtlen tudna lenni... Mennyivel jobb azoknak, akiknek szerencsés kutyatermészetük van: bármi éri őket, megrázzák magukat, s lepereg róluk a gond, mint kutyáról a víz, s utána megkönnyebbülten futnak tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon milyen lenne a világ, ha a gyerekek nem veszítenék el a maguk naiv hitét, ami éppen naiv voltánál fogva nem ismer korlátokat?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nők megőriznek magukban valamit az egykori kislányból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az-e a célunk szakadatlanul, hogy híveket szerezzünk, akár eszméknek, amelyekben hiszünk, akár egyszerűen önmagunknak, hogy feloldjuk a magányosságot, amely időről időre elviselhetetlenül nehezedik ránk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ember legyen a talpán, aki azután is megmarad normálisnak, hogy hatalmat adnak neki emberek fölött.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A műhiba néha oly megfoghatatlan, mint a cseresznyepálinkában az illat: csak a mag zamata-e, vagy ciánt kevertek bele. Egy paranoiás a maga üldözési mániájával ciánnak szagolja az illatot, valaki más pedig, aki megszokta, hogy ennek így kell lennie, akkor se gyanakszik, ha közönséges szeszbe kevernek ciánt, és azt itatják meg vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyugtalan teste odanyújtózott mellém, hevülő bőre a bőrömhöz simult, mint a víz a folyómederhez. Egymássá változtunk, ahogyan palettán születik a sárgából és a kékből a zöld, és megvilágítottuk egymást különös, élő fénnyel, ami csak a kettőnk behunyt szemét tette láthatóvá a sötétben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kalandra minden nőnek nyílik lehetősége, függetlenül a küllemétől és a társadalmi helyzetétől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önismereti téren (...) egyre csekélyebbek a hiányok nálam. Vannak pillanataim, amikor úgy érzem, hogy már tudom, ki vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás