„ Jónást a cet: - magába zárt a test,
ez az esetlen állat,
átúszta velem a tiszta óceánokat,
itatott velem pocsolyákat;
éhei jászlaihoz négylábra alázott - de a sors
meredekjén ő emelt szakadásig,
kínjaitól üvöltve a földbe haraptam,
s önkívületben ittam gyönyöre muzsikáit. ”

„ Még nem hiszem, hogy ne lehetett volna
élni: - lehetetlent ostromolva,
hát próbálom önvesztő szerelemben
mi együtt - nem lett volna lehetetlen. ”

„ Már összeroskadsz, - végre mondd:
mit is akarsz hát, te bolond?
Ki biztatott e sorsra itt,
hogy szívedet rohamra vidd,
és kitárt mellel odaállj,
hol a veszély szíven talál?
Honnan vetted rá a jogot,
ki volt, ki felhatalmazott,
hogy érte és a neviben
egy szót is szóljál? - Senki sem! ”

„ Mindenki elfordul és itthagy,
és magammal maradni félek.
Úgy kellenél most! És ha itt vagy,
milyen magányos vagyok Véled! ”

„ Ó, minden voltam én, amire
a lélek fényes!
és engedelmesen letérdeltem a test
minden ítéletéhez.
Mindenre felragyogtam, ami fókuszaimat
pásztázva kereste,
a sejtések szétszórt sugarait tűzzé
lobbantottam, én - a tiszta lencse. ”

„ Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással. ”

„ Gyűlölöd magad szerfelett,
és ezért senkit sem szeretsz.
Gyűlölöd magad, e parányt,
ki téged napról-napra lát,
s nagylelkűsége bánt,
hogy mindent ért és megbocsát. ”

„ Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó egészben,
- mert az egészből hiányzik valami. ”

„ Az arcodat ne mutasd szomorúnak.
Ne lássa senki, mi az, amit eltűrt.
Jobban kellene szeretni magunkat,
hiszen mi már nagyon kiérdemeltük. ”

„ Nem hangzik messze, de könnyebben ér el
a szívünk mélyére a halk beszéd: ”

„ Eltemette mélyen a lektor.

Vigasztalt: - "Feltámadunk egykor!"

Örök béke poraira!

Deleatur soraira. ”

„ És érezzék egy kézfogásról rólad,

hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy,

s egy tekintetük elhitesse véled:

szép dolgokért élsz - és érdemes élned. ”