„ A világ állásán parázó, múlásán nevetők,
Könnyű léptű halált hozók és ólmos szeretők,
Az érdeklődve néző kutyák, a tompa csillagok,
Mind tologatják a belső időt, de a végén mind halott. ”

„ Ha a világ nem ad munkát, én adok munkát a világnak. ”

„ Ha én lennék a szerelmed,
Sok szerencsét hozzám.
Ígérem, nem leszel hibás,
De sok múlik majd a kémián.
Én már elterveztem mindent,
Egy életre elég a dolgunk.
Ígérem, nem lesz sok időnk
Egyedül lenni, úgy már voltunk. ”

„ Mehetne jobban is, emlékszem, na, hogy is volt,
A fejünkben egy kicsi kalitka,
Három csapzott pinty ott csipkedte egymást:
A Kényszer, az Érdek, és a kedvenc: a kis Ösztönélet. ”

„ Bál volt itt, most véget ér,
A szobában ülők arca csupa dér,
Járkál csak, ki tudja, mit ítél
A viharvert szíveken a szél. ”

„ Magyarázd, érezze rajtad meg,
Hogy neki Te leszel az az egy,
S ha nem is hozol le egy csillagot,
Sokról mutatod meg, hol ragyog. ”