Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná. Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni. Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre. Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. Ez fontos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akié (...) az emberek minden ideje, azé a korlátlan hatalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak a Föld forgásában ritka pillanatok (...), amikor megesik, hogy valamennyi dolog és lény, még a legtávolabbi csillagok is soha nem ismétlődő módon együttműködnek, úgyhogy olyasmi történhetik, ami se előtte, se utána soha nem. Sajnos az emberek általában nem értik, hogyan éljenek vele, így aztán a csillagórák észrevétlenül múlnak el. De ha akad valaki, aki érti, fölismeri őket, nagy dolgok esnek a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akik soha nem jutnak el Fantáziába, és vannak, akiknek sikerül, viszont örökre ott maradnak. És akadnak egyesek, akik eljutnak Fantáziába és vissza is térnek onnan. Úgy, mint te. És ezek hoznak gyógyulást mindkét világnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az marad, aki volt. A szabadság mindig csak jövő idejű. A múltban már nem lehet megtalálni. Senki sem választhat másik múltat magának. Mindennek, ami megtörténik, úgy kellett történnie, ahogy történt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keresed, aki magad vagy? Emlékeidet kutatod, amelyek nálam vannak? Közeledünk-e egymáshoz a végtelen tereken át, mint a csillagok, lépésről lépésre, képről képre? És mik leszünk azután? Vagy nem leszünk többé? Kioltjuk egymást kölcsönösen, mint az Igen és a Nem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember eltökélten kívánhat magának valamit - esetleg éveken keresztül -, amíg tudja, hogy az a kívánság teljesíthetetlen. Ha viszont egy szép napon az előtt a lehetőség előtt áll, hogy a vágyálom valóra válik, akkor már csak egyet kíván: bárcsak soha ne kívánta volna azt a valamit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félj, de légy bátor!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eleinte alig veszed észre. Ha megkapod, egy szép napon mindentől elmegy a kedved. Semmi se érdekel, sivár minden. De ez a sivárság többé nem múlik el, megmarad s egyre nő. Napról napra, hétről hétre rosszabb. A beteg mind kedvetlenebb, belül mind üresebb, mind elégedetlenebb magával meg a világgal. Majd lassanként ez az érzés is megszűnik, többé semmit sem érez. Teljesen közönyös és szürke lesz, az egész világ idegennek tetszik neki, semmihez semmi köze. Már nem haragszik, nem lelkesedik, nem örül, nem szomorkodik, többé nem tud se nevetni, se sírni. A belsejében hideg lesz, már nem tud szeretni senkit. Ha idáig jut, a betegség gyógyíthatatlan. Nincs visszaérés. (...) A betegség neve: halálos unalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt szeretném tudni (...), mi is van egy ilyen könyvben, amíg csukva van. Természetesen betűk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis valaminek kell még lennie benne, mert ha kinyitom, egyszerre előttem áll egy egész történet. Személyek bukkannak fel, akiket még nem ismerek, mindenféle kalandok, tettek és harcok fordulnak elő - és néha tengeri viharok játszódnak le, vagy az ember idegen országokat és városokat lát. Ez mind benne van ugyanis valahogyan a könyvekben. El kell olvasni, hogy átélhessük, ez világos. De belül mindez már előre megvan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Futunk a szabadság után, nem tehetünk másképpen, de a szabadság mindig előttünk jár egy lépéssel, mint a délibáb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden embernek megvan a maga ideje. S csakis addig marad élő, amíg az övé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valamiért lelkesedni tudsz, tedd meg, ha nem tudsz, akkor aludj. Muszáj valamiért lelkesednem, ezért próbálom meg mindig a legjobbat elképzelni, és azért aztán mindent elkövetni, ami csak lehetséges.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy napon észrevettük, hogy hiányzik egy szó. Senki sem rabolta el tőlünk, nem is felejtettük el. Egyszerűen csak nem volt többé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ minden szerencsétlensége a sok hazugságból származik, a szándékos hazugságól meg a nem szándékosból is, amit csak sietségünkben, hebehurgyaságunkban követünk el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bölcsnek lenni, ez azt jelenti, hogy az ember fölébe emelkedik örömnek és bánatnak, aggodalomnak és részvétnek, becsvágynak és sértődésnek. Bölcsnek lenni annyit tesz, mint a dolgok fölött állni, semmit és senkit nem gyűlölni vagy szeretni, de egyúttal mások elzárkózását vagy rokonszenvét is tökéletes közönnyel fogadni. Aki valóban bölcs, az semminek sem tulajdonít jelentőséget. Megközelíthetetlen, és semmi sem árthat neki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hazatérni... tudnom kellett volna, hogy sohasem lehet visszatérni. Már nem az vagyok, aki egykor voltam, ezért semmi sem olyan, amilyen volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van olyan kincs, amitől elpusztul az ember, ha nem oszthatja meg mással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek (...) maguk juttatták odáig a világot, hogy már semmi helyük benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kívánságokat nem lehet tetszés szerint előhívni vagy elnyomni. A legmélyebb mélységeinkből törnek elő, mint minden szándék, akár jó, akár rossz. És észrevétlenül születnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embereknek egyre kevesebb az idejük, habár mind azon igyekszik, hogy minél több időt spóroljon. De látjátok, épp ez az idő, amit megspóroltak, veszett el az embereknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember sokkal több annál, mint az az idő, ami beleszorult.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rejtélyes valami az emberi szenvedély, és a gyermekeknél sincs ez másképp, mint a felnőtteknél. Akiket megszállt, nem találnak rá magyarázatot, akik viszont soha nem éltek át semmi ilyesmit, azok nem értik meg. Vannak emberek, akik kockára teszik az életüket, hogy meghódítsanak egy hegycsúcsot. Senki, még talán ők maguk sem tudják igazán megmagyarázni, miért. Mások tönkreteszik magukat, hogy megnyerjék a szívét egy bizonyos személynek, aki tudni sem akar róluk. Megint mások azzal pusztítják el magukat, hogy nem tudnak a gyomor örömeinek ellenállni - vagy annak, amit az ital nyújt. Egyesek minden vagyonukat odadobják, hogy szerencsejátékban nyerjenek, vagy mindent feláldoznak egy rögeszméért, ami soha nem valósul meg. Vannak, akik azt hiszik, csak akkor lennének boldogok, ha máshol élnének, mint ahol éppen vannak, s azért egész életükön át ide-oda utaznak a világban. S akadnak egynéhányan, akik nem nyugszanak addig, amíg hatalomhoz nem jutnak. Egyszóval annyiféle szenvedély létezik, ahány ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akit nem győzhetsz le, tedd barátoddá!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy mit csinálnak az emberek az idejükkel, azt nekik maguknak kell eldönteniük. Maguknak is kell megvédeniük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legveszélyesebbek életünkben azok a vágyálmok, amik teljesülnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egész világ egy nagy történet, mi meg a szereplői vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valóban hallgatni a másikat csak igen kevés ember tud.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki egész élete során megy, anélkül, hogy a következő lépést ismerné, anélkül, hogy tudná, a következő lépésnél szilárd talajra lép-e vagy már a Semmibe botlik. Ez a világ olyan bizonytalan, hogy minden lépésünk: döntés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyerek a jövő emberanyaga. A jövő a léglökéses gépek és az elektronikus agyak kora lesz. A specialisták és szakemberek egész hadserege szükséges, hogy a rengeteg gépet kiszolgálják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármennyi a barátja is valakinek, mindig akad köztük egy-egy, aki a többinél kedvesebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolnak rá. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő. Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat - attól függ, mit élünk meg abban az órában. Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek. De van vak meg süket szív is, amely semmit se érez, épp csak ver.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az emberek tudnák, mi a halál, nem félnének tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás