„ A mord ábrázat, melyet a tudományokra ruházunk, sok jó igyekezetet visszaijesztett. ”

„ Ez az édes szédelgés, ez a szemfényvesztő elbódulása a szívnek nem a mi hatalmunkban áll. Nem akaratunktól függ, hogy szeressünk - de az okosság azt megelőzheti, hogy azt ne szeressük, aki arra nem érdemes. ”

„ Magános csevegéssel repdes a madár a puszta s lefosztott ágon, melynek titkos barlangjai alatt a boldog tavaszkor párjával a szerelmet érzette s éneklette. A természet szünnapja beállt. ”

„ Nehéz a tudományok útja, kezdete darabos és unalmas, elrettenti a félénket, és leveri az erőset is. ”

„ Szívsebhető gondolat az: hogy az ember szolgáljon az embernek! ”

„ Nagy és emberinél feljebb való érdem az, a mely magányosan, mint a magas cserfa a széles téren, felségesen, mint a sugár kőszirt a tenger közepében tud állani. Ritka érdem az, a mely a maga becsében beborítva, csupán magában találja jutalmát. ”

„ Minden igazság jó, de azt a hely és idő teszi munkássá. ”

„ Az ember az embernek legfőbb ellensége... Nincs oly tiszta öröm, melyet keserűvé nem tesznek. Mint a pók az édes gyümölcsöt, megmásszák undok lábaikkal, és csúf mérgeikkel béköpik. ”

„ A legnagyobb boldogság is unalmas teher, ha azt mással nem közölhetjük. ”

„ Minden írónak van maga világa, maga atmoszférája, amelyben él, és amelyből ír, van maga publikuma, amelynek ír. Az a sok kicsiny tekintet, az a számlálhatatlan környülállás teszi az írót nagyobb részént kedvessé - és hasznossá. ”

„ A középutat megtalálni nem a mi szokásunk. Azon való törekedés miatt, hogy komorok, kedvetlenek ne legyünk - enyelgők, aprólékosak és gyermekeskedők lettünk. ”

„ Oh barátom! Ahol jó nincs, elég az a véteknek virtussá való bélyegzésére, hogy az a vétek a módi. ”

„ Nem lehet a vak egyszerre élesen látó, a tudatlan bölcs. Lassan, de annál bizonyosabban élesül az értelem, fényesedik az elme, lágyul az érzés, és tisztíttatik az ízlés. A setétségből sebesen tett lépés a fényes és szúró napfényre vaksággal büntette a vakmerőt vagy gondolatlant. ”

„ A féltudósság veszedelmesebb a csupa tiszta ostobaságnál. A makacs és megátalkodott szív, a negédes magamegbízás az ilyeneknél fészkelte meg magát. ”

„ Aki a forrásból meríthet, nem merít a folyamatból. ”

„ Amit két jó barát egymás fülébe súg, a világ előtt kifecsegni szentségtörés! ”

„ Az igazságot csak kevesen szenvedik! ”

„ Igaz és egyenes légyen, a ki felveszi pennáját. Minden mellékes tekintetek elovadnak annak mellében, a kiben feltámad az érdemes és valóságos szerzőnek melege. Aki ezt a kenetet nem érzi magában, ne nyúljon mosdatlan kézzel ehhez a szent hivatalhoz. ”

„ A jó állapot öszveszorítja az érzést, bebőrödzi a szívet. - Csak magát szereti a gazdag, fut látása elől is a nyavalyásnak, mint a kényeztetett gyermek. ”

„ Ritkán esik az elhintett mag jó földbe. A tanítás lassanként használ, s nehezen gyökerezik. ”

„ A magaszeretet erőt vesz ott, a hol önnön belső titkos ítéletünket sok csalfa száj visszahangoztatja. ”

„ A dicséret csiklándozása ámító szirén. ”

„ Ittlétének egy fő célja a szerelem: de boldogtalanságának legfőbb eszköze is lehet a szerelem. ”

„ Mi a szerelem? (...) Nem kárhozatos indulat az; a jó természet oltotta azt szívébe. Szeressen! de a természet és a józan értelem törvényei szerint; a szerelem jó! - de a vak szerelem veszedelmes. ”

„ Az legyen tehát a könyvvizsgálás meghatározása, hogy anélkül, hogy valamely hasznos könyvnek útját megnehezítse, kizárja mindazokat, melyek tévelygő, botránkoztató és veszedelmes gondolatokat terjesztenek. ”

„ Ellankad a legtörekedőbb, és munkát kedvelő érdem is, ha azt örökké porba tapossák. Ahol a hang varázsló édességét nem érzik, az akaratos mesterség visszavonja magát, és vagy a puszta hasadékokban huhog, vagy a varjakkal együtt károg, vagy, a mi legfájdalmasabb, rejtekbe sohajt. És egy ily sohajtás, higyjétek el, égre kiáltó... ”

„ Nagy, de ritka az a tudós, a mely mint a fülemile magányos völgybe rejtezzen, és a hallgatók elöl elfusson, hogy a torka vérzéséig énekeljen. ”

„ A természet mindég egy tökéletes egészet formál; nem tagonként készíti az embert, nem szálanként a virágot, mindég egész embert, egész virágot készít: kövessük ezt a nagy mestert. ”

„ Minden nagyra született író egy Sándor, aki világokat szeretne hódolni, és sír, hogy a holdba fel nem viheti győzedelmes zászlóit. ”

„ Izzadsággal árulják az istenek a tudományt. Akinek körme viszket, nem belső hivatal még az az írók méltóságára. Nem egy-két félig megemésztett sovány ideákból áll a bölcsesség, és aki annak hirdetőjévé akarja magát felszentelni - bölcs legyen maga is. ”

„ Sírom szélérűl mondom, hogy örömest szenvedtem... Azzal a gondolattal szállok le csendességem boltjába, hogy hív voltál... és ha az nem voltál - én megbocsátok... Ott, ahová én megyek, nincs haragtartás! Ott majd öszvetalálkozunk, és ott majd - bátran szerethetünk. ”

„ Másért vagyunk teremtve, nem magunkért, mások által, és magunkban semmik vagyunk. ”

„ Miért nincs annyim, amennyi elég lenne jót tehetni másokkal. Miért fogy ki tehetségem előbb, mint a jótételre való kívánságom! ”

„ A szív az értelmet követi. Durva héj borítja be a szívet, ahol az értelem erői tompa merevedésben feküsznek. Azok az apró és alig érezhető, de mégis oly éles, oly édes érzései a szívnek nem rezegtetik azt meg. A szépnek érzése nála idegen érzés. ”

„ Mit használ e szerint neked, ha ott ülsz, ahol nem minden ülhet, mit használ rang, becsület, aranykulcs ágyékodon, és ezer ordó melleden, ha ezek mind ugyanannyi tolvajlói a nap alatt való legédesebb boldogságnak, a házi nyugodalomnak. ”