„ Mindnyájan lebegtünk, mielőtt megtanultunk járni. ”

„ Minden kornak megvan a maga rügyezése, virágzása, hervadása. Az ember többször virágzik és hervad életében. Az ember, elmélkedett, közelebb áll a fákhoz, amelyek újra meg újra megismétlik a virágzás és a termés időszakát, mint bármi máshoz. Ez reménységre jogosít. Mindig. ”

„ Vannak, akik egész életükben segítségért kiáltanak, némán könyörögve, tágra nyitott szemekkel, szélesre nyitott ujjakkal, hogy valaki megkönyörüljön rajtuk, és megmondja nekik, kik ők voltaképpen. ”

„ Hitt benne, hogy a csoda megismétlődhet. Sőt várta is a csodát, és elvakultságában nem eszmélt rá, hogy a csodavárás taszítja a csodákat, vagy, ami még rosszabb, eltorzítja a csoda képét, elnyomorítja nem sejtett tiszta arcát. ”

„ Úgy viseljük állandóságunkat, mint gyertya a lángját, változunk és fogyunk, de a láng csak velünk együtt lobban el. ”

„ Hinni annyi, mint igazságként elfogadni valamit, aminek a helyességéről nem győződhetünk meg. ”

„ Adj nekem inkább kemény szócserepet, amely nem eladó, megkapaszkodunk benne, és tartani fogjuk magunkat, megsebzett ujjakkal, de együtt. ”

„ Borzasztó szerencsétlenség, hogy a gondolatok egy olyan ketrecbe vannak bezárva, mint a fej, és az ember tudja, hogy amikor majd a ketrec megrozsdásodik, a gondolatok kihunynak. ”

„ Aki magányosan él, annak tisztességesnek kell lennie önmagához, és némileg büszkének is, ha nem akar mélypontra süllyedni annak az egyetlen embernek a szemében, aki még megmaradt neki, ő maga. ”