A kategóriához 350 idézet tartozik (bővebb infó)


Így van ez egész életünk során: legsötétebb perceinkben olyan emberek gusztusa szerint cselekszünk, akik megvetésünk tárgyai egyébkor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy a folyó is ugyanaz marad, annak ellenére, hogy minden tulajdonsága minden pillanatban változik, mi is ugyanazok az individuumok maradunk, annak ellenére, hogy egyetlen pillanatra sem szünetelnek bennünk a változások.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, amikor az ember olyan mértékben sérül, hogy túllép az etika és a morál normális keretein. Ahogy az ókori klasszikusok mondták: e ponton túl a szörnyek élnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Honnan származnak a félelmeink? Hogyan formálódnak meg? Hol bujkálnak, mielőtt egyszer csak szembenézünk velük?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Értelemkeresésünk fő oka talán az a tudat, hogy egy nap majd meghalunk. Az agy nem élvezi, hogy napról napra, óráról órára, másodpercről másodpercre bizonyosabban közelít megszűnésének időpontjához. Egyes őslénykutatók ezt a tudatosságot tekintik az ember és állat közti határvonalnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Embernek lenni annyit jelent, hogy kisebbrendűnek érzi magát, s emiatt állandóan saját magát igyekszik legyőzni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját. Ez a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes elindítani az életedben!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ugyanis nincs olyan, aki azért fejlesztené a személyiségét, mert valaki azt mondta neki, hogy hasznos vagy tanácsos így tennie. A természetre még sohasem tettek mély benyomást a jó szándékú javaslatok. Csak kauzálisan ható kényszer mozdítja meg a természetet, az emberit is. (...) Így a személyiség fejlődése sem engedelmeskedik holmi óhajnak, parancsnak, avagy belátásnak, hanem csakis a vésznek; nem nélkülözheti a belső és külső sorsok motiváló kényszerét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunknak vannak sérülései, ilyenek vagy olyanok. Hogy is ne lennének? Máskülönben mindenki tökéletes volna körülöttünk: szüleink, testvéreink, szomszédaink. Egyetlen kérdésen múlik majdnem minden: hogyan válaszolunk a lelki sérülésünkre? Bevalljuk-e vagy elnyomjuk? Hogyan határozza ez meg másokkal való kapcsolatainkat? Néhányan bevallják a sérüléseiket, és megpróbálják oldani; mások azzal töltik az életüket, hogy más sérülteknek segítenek; és vannak olyanok is, akiknek egyetlen célja az, hogy minden további egyéni sérülésnek elejét vegyék - bármi áron. Ők a könyörtelenek, akiktől óvakodni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amennyire képesek vagyunk felismerni, az emberi létnek az az egyetlen értelme, hogy világosságot gyújtson a puszta létezés sötétségében. Sőt feltételezhető, hogy amiképpen a tudattalan hat ránk, ugyanúgy hat tudatunk gyarapodása is a tudattalanra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az egyetlen olyan lény, amely folyamatosan gondolkodik, ezzel biztosítva azt, hogy a káosz a maga teljes pompájában ki tudjon teljesedni agyának működése közben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki meghal, ha valami történik veled, a depresszió egy normális folyamat, az emberi lét része és néhány ember szempontjából tanulási folyamat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az őrületben is rejlik valami logika, legyen akármilyen nyakatekert is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem boncolok lelket, az a gyanúm, hogy a lélekelemzés éppolyan keveset mond a lélekről, mint az oxigén-, hidrogén- és szénatomok a kenyérről, mely belőlük áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Analízis. Valóban, a múlt század tudománya sikeresen szétszedte az embert. Jöhetne már valaki, aki megint összerakja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem fontosabb a gondolataink féken tartásánál. Ügyelni kell az elme vad elefántjára, nehogy elszabaduljon, elkóboroljon. Csakis így őrizheti meg nyugalmát az ember, így kerülheti el, hogy kiszolgáltassa magát külső körülmények hatásának. Még ha eldugott remetelakban élünk is, ha gondolatainkat nem tartjuk folyamatosan szigorú felügyelet alatt, messzire kalandoznak. Még a teljes magányban is negatív érzések, rossz gondolatok seregei támadhatnak ránk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy olyan ember, aki tele van félelemmel, csak gyűlölni tud - a gyűlölet a félelem természetes következménye. Aki tele van félelemmel, tele van haraggal is; aki tele van félelemmel, az inkább az élet ellen van, mint mellette. Számára a halál tűnik az egyetlen megnyugvásnak. A félelemmel teli ember önpusztító, életellenes. Számára az élet veszélyesnek tűnik, mert ahhoz, hogy élj, szeretned kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány fontos túlélő mechanizmus. Az anyatermészet szándékosan beledrótozta a magányérzetet az emberi agyba, hogy a fájdalmat, melyet ez az állapot okoz, megtanuljuk elviselni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Frusztráció sziszegő, gonosz szipirtyó, ráadásul mindenevő is. A Félelmet csupán a gyomrodban érzed, a Magányt a hátadon cipeled, a Frusztráció azonban a mellkasodból indulva, a beleiden végighaladva az egész testedet birtokba veszi. Ha megfertőz, valamennyi molekulád reszket a dühtől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már meséltem neked arról, hogy milyen az intézményfüggőség. Először, amikor ezek közé a falak közé kerülsz, szinte úgy érzed, kibírhatatlan, aztán eltűröd őket, majd elfogadod... aztán végül tested-lelked alkalmazkodik a börtönélethez, szinte a lelkeddel is szeretni kezded azokat a gyűlölt falakat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek vannak beteges hajlamai. Csak a legtöbben elnyomják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elménk sokszor akkor nyújtja a legjobb teljesítményt, ha figyelmünk, ilyen vagy olyan módon, elterelődik arról, amire eredetileg összpontosítani akartunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bűnért való harcban elménk csataterén dől el a vereség vagy a győzelem. Ami a figyelmünket képes megragadni, az minket ragadott meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, akkor megsokszorozódik az energiánk, szinte kifogyhatatlanná válik. De ha kételyeink vannak, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szorongani kezdünk. Az a fizikai és érzelmi energia, amelyet a szorongás emészt fel, elképesztő mértékű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindőnkben tömérdek gonoszság és alantasság van. Mégis viszonylag kevesen válunk sérült lelkű, torz paranoiássá. A humán hangoltságú egyedeket nehezebb belevinni a szörnyetegségbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell sírkamra vagy szellemjárta ház ahhoz, hogy az embert kísértse valami. Az elme útjai a valós helyeken túlra vezetnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a munka öli meg az embereket, hanem az aggódás. A munka egészséges. Senkire sem rakhatsz nagyobb terhet, mint amit hordani képes. Az aggódás viszont szétrágja a lelket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a szüleidnek problémái vannak, magadat kezded hibáztatni, még akkor is, ha nem a te vétked. (...) Ha törődni kell velük, a neheztelés érzése is kapcsolódhat ehhez. De te nem akarsz így érezni, és tudod, hogy nem is lenne szabad. Így a végén bűntudat fog el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy minden agresszió legmélyebb értelme a kéj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy traumákat követően a spiritualitás néha a lelki megküzdés egyedüli, valóban hatékony lehetősége. Egy katasztrófa után nem fordíthatod meg a megfordíthatatlant. Tudomásul kell venned valamit, ami ellen érzelmileg kétségbeesetten tiltakozol, amit egyszerűen nem akarsz elfogadni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármilyen félelmet legyőzhetsz, ha ezt az elmédben elhatározod. Emlékezz arra, hogy a félelem sehol máshol nem létezik, csak az agyban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az egyetlen lény, amely képes elfojtani, vagy átalakítani az energiáit - erre egyetlen másik élőlény sem képes. Az elfojtás és az átalakítás ugyanazon jelenség két aspektusa, és ezt a jelenséget csakis az ember képes életre hívni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az ember legádázabb ellensége. A Teremtő bizonyára nem nézi jó szemmel, hogy az ember luciferi lángelméje oly elsöprő erőt sűrített a hidrogénbombába, amely pusztítóbb öldöklést hajthat végre bármely hajdanvolt isteni megtorlásnál. Még azelőtt kell megismernünk az emberi természetet, mielőtt minden Jekyll fölfedezi a maga Hyde-ját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A test azonos és egylényegű a lélekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tagadás önmagában nem mindig rossz védekezés, különösen nem az a nagyon kedvezőtlen prognózisokkal és statisztikákkal szemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás