A kategóriához 420 idézet tartozik (bővebb infó)


Az emberi test minden egyes élete megismétli a milliónyi évek során való fejlődést, az őssejttől a mai emberformáig. Mint ahogy a béka, a pillangó és minden egyéb állat teste is megismétli. Hát aztán az ember mostani teste volna a végső pont? A végtelenségben nem lehet semmi véges. A mozgás örök, tehát a fejlődés is örök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kiváltságból arrogancia lesz. Az arrogancia pedig az igazságtalanság melegágya. Ebből csíráznak ki a romlás magjai.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden a lehetséges határain belül van! Mivel bennünk veszi kezdetét minden valóság! A gondolat is megvalósulás, amely még rajtunk kívül is tovább él. Isten ábrándjai vagyunk, a világ pedig a mi ábrándunk. Nincs kettősség, csak tökéletes egység, örökös ingajárat a két véglet, a halál és az élet, vagyis a "tudok" és a "vagyok" között!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha kapcsolatba akarsz kerülni a dolgok valóságával, az első, amit meg kell értened, hogy minden eszmény, minden fogalom eltorzítja a valóságot, és akadályozza annak megpillantását. A fogalom nem a valóság, a "bor" - fogalom még nem a bor, a "nő" - fogalom nem a nő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elég volna megfejtenünk az Embert, hogy megfejtsük a Mindenséget - mint ahogy a Mindenség megfejthetetlen marad mindaddig, amíg nem sikerül megfelelő módon elhelyeznünk benne az Embert, mindenestül, torzítás nélkül, - a teljes Embert, vagyis nem csak testrészeivel, hanem gondolkodásával együtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én úgy gondolom, hogy a dolgok önmagukban se nem tiszták, se nem tisztátalanok, nem tudok elképzelni semmiféle olyan, eleve a tárgyban rejlő tulajdonságot, ami akár ilyenné, akár olyanná tenné.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sohasem volt több kezdés, mint most van,
Sem több ifjúság, vagy öregség, mint most van,
Sem több tökély nem lesz soha, mint most van,
Sem több ég vagy pokol, mint most van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világot mi sem zavarja meg jobban, mint az aránytalanság, amely a szellem sebessége és az anyag mérhetetlen lassúsága, esetlensége, tehetetlenségi ereje és nyomatéka között fennáll. Meg kell adni, ez az aránytalanság elégséges lenne hozzá, hogy megbocsátassa még azt is, ha a szellem mindennemű erőlködését megvonná a valóságtól, mert a legtöbb esetben réges-rég megutálta már azokat az erjesztő anyagokat, amelyek a valóság forradalmait létrehozzák. Igen, a holt szellem gyűlöletesebb az élő szellem előtt, mint teszem, holmi bazalt, amely legalább nem lép fel azzal az igénnyel, hogy ő szellem és élet. Az efféle bazalt régi valóságok maradványa, melyeket a szellem oly messze hagyott maga mögött, hogy már egyáltalán nem hajlandó a valóság fogalmát velük összekapcsolni... mondom, az efféle bazalt tehetetlenül megmarad, és otromba, holt fennállásával sajnálatos módon megóvja az ízetlent attól, hogy tudatára ébredjen önnön ízetlenségének.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ színpad ugyan, de a darabnak rossz a szereposztása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A filozófia stílusa tehát szita, mely megrostálja az olvasókat, minden mondat őre egy ostrom alatt lévő várnak, aki csak a jelszóval engedi át az embereket; mondatvetései nevelés és vizsga, kényszerítése az olvasónak, hogy ugyanabba az irányba feszítse meg egész gondolkodását, mint a filozófus: mert csakis a küzdelem belső utánacsinálása lehet termékeny megértés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világot játszva és táncolva teremtő Isten képe az ember mitikus képzeletének alkotása. Ennek ellenére lehetséges, hogy a világmindenség valamilyen fontos tulajdonságára utal. Az univerzum örök és hűvös közönyösségére például. Vagy arra a nemes harmóniára, amely az élet görcsein s gyötrelmein túl létünk mélyén ragyog. Lehet, hogy azt a földöntúli szabadságot és derűt villantja föl, amelyre annyira vágyunk, s amely olyannyira hiányzik mindennapi életünkből. Lehet, az az üzenet rejlik benne, hogy csak akkor érhetjük el, s élhetjük át ezt a szabadságot, ha ki tudunk kapcsolódni a túlélésért és a hatalomért folyó gyilkos küzdelemből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóság mint észlelet és fogalom jelenik meg számunkra, a képzet mint ennek a valóságnak a szubjektív reprezentánsa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A filozófia nem amulett, ami megvéd a tévedéstől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha otthagyjuk az illatunkat, amikor kimegyünk egy szobából, valami a lelkünkből is itt kell, hogy maradjon, amikor itt hagyjuk az életet, nem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az átlagos embert bámulatba ejti a tökéletesség, és próbálja elérni. De mi értelme van elérni a tökéletességet? Nincs semmi értelme... ha valami tökéletes, már nem marad semmi. Már nem lehet semmit kitalálni. Nem marad arra lehetőség, hogy az ember további tudást vagy képességeket kapjon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudjuk, kik vagyunk, nem tudjuk, honnan jövünk, nem tudjuk, hova megyünk; nem tudjuk, hogy végső fokon milyen erők mozgatják az univerzumot és az életet; nem tudjuk, hogy miért kell szenvednünk, és miért kell meghalnunk; nem tudjuk, hogy mi életünk értelme és célja; és így tovább. Az ezekre a kérdésekre adott válaszokat és a velük kapcsolatos feltételezéseket és elméleteket nem lehet bizonyítani, sem cáfolni. Nem tudjuk bizonyítani vagy cáfolni Isten létét; nem tudjuk bizonyítani vagy cáfolni, hogy van-e élet a halál után; nem tudjuk bizonyítani vagy cáfolni, hogy van-e vagy nincs célja, értelme az univerzumnak és az életnek; nem tudjuk, hogy szabadok vagyunk-e, hogy szabadon tudunk-e dönteni önmagunk sorsáról; nem tudjuk, hogy vajon működik-e vagy sem valamilyen morális princípium az univerzumban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit szólna akkor, ha a tudomány lehetőséget kínálna arra, hogy megtudjuk az igazat a halál utáni életről? Akarná látni a bizonyítékokat? A legtöbb ember erre a kérdésre azonnal igennel válaszolna. Nem gondolnák végig, hogy ez a tudás örökre megváltoztatja őket, mindent más színben tüntetne fel, ami fontos volt a számukra; fényében másként értékelnék addigi törekvéseiket és céljaikat. Tegyük fel, hogy a kiderített igazság idegesítő. Félelmetes. Vajon maga meg akarná ismerni? Még akkor is tudni akarná az igazat, ha nem felemelő, hanem iszonyatos? Mi van akkor, ha nem élvezetes, hanem rettenetes? Ha legalább olyan mértékben külön, idegen és döbbenetes, mint amennyire megvilágosító?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi az ember a természetben? Semmi a végtelenhez képest, minden a semmihez képest. Valami a semmi és a minden közt, középen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lét egy koszfolt az űr végtelenjében, és minden létezés tisztátalan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian akár öt perccel ezelőtt is keletkezhettünk, használatra kész emlékekkel, lyukas zoknikkal és alapos nyírásra szoruló hajjal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt képzeltem, hogy kívülem senki és semmi sem létezik az egész világon, hogy a tárgyak - nem tárgyak, hanem képzetek, melyek csak akkor jelennek meg, amikor rájuk irányul figyelmem, és mihelyt megszűntem rájuk gondolni, ezek a képzetek nyomban eltűnnek. Szóval Schellinggel egyeztem abban a meggyőződésben, hogy nem a tárgyak léteznek, hanem a hozzájuk való viszonyom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kedély - Gondolat
Vajon melyik szüli a másikat?!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történések időrendbe állítása ugyanolyan önkényes beavatkozás a dolgok valódi összefüggésébe, mint ábécé-sorrendbe tételük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A "szocializmus" semmivel sem gonoszabb szó, mint a "kereszténység". A szocializmusból ugyanúgy nem következik Joszif Sztálin meg a titkosrendőrség meg a templomok bezárása, mint ahogy a kereszténység sem áll ok-okozati viszonyban a spanyol inkvizícióval. (...) A szocializmus és a kereszténység egyaránt egy olyan társadalmat ír elő, mely a mellett az alapelv mellett kötelezi el magát, hogy minden férfi, nő és gyermek egyenlőnek teremtetett, és hogy senkinek sem lenne szabad éheznie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mulandó minden, buborék és pára,
Ne adj, ne hajts a szerencse szavára.
Jólét, öröm: árnyék a tenger habján,
Ujjong a kapzsi téves hitet vallván.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A filozófiáról csak ennyit mondok: láttam, hogy évszázadokon át a legkitűnőbb elmék foglalkoztak vele, s mégsem található benne csak egy dolog is, melyről ne vitatkoznának, mely tehát kétséges ne volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindennek mértéke az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
Félni, hogy talán még igazság sincsen,
Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reményem mégis, mégis hinni,
Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Öntudat: olyan tükrök előtt állni, melyek áthaladnak az univerzumon, és útközben új képeket gyűjtenek magukba - állandóan visszahatnak. A végtelen végesnek látszik, a tudat analógiája hordozza a végtelenség érzékelt darabjait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szükségszerűség nélkül nem kell szaporítani az entitásokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csupán hozzánk viszonyítva van édes, keserű, forró és szín, a valóságban csak atomok léteznek és az űr.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem egyéb, csak egy halom tévedés, tehetetlen a kegyelem nélkül. Semmi sem mutatja meg neki az igazat, minden becsapja. Az igazság két fő oszlopa, az értelem és az érzékek, kölcsönösen becsapják egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kételkedésemet igyekszem alapvetően mindenre alkalmazni, szinte tobzódva az örömben, hogy szkeptikusan tagadok mindent, és nem ismerek el semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A filozófia nem tud választ adni a nagy kérdésekre, de rendkívül színvonalasan mond csődöt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ gondolatok szerint épül fel, ezért megítélhetünk gondolatokat belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás