„ Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél. ”

„ Nem tudni, merre visz az út, ki tudja, láthatlak–e még,
lehet, hogy holnap a szívemet eltévedt golyó tépi szét. ”

„ Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél. ”

„ A hatalom célja a hatalom maga. ”

„ A mesék szép lassan elfogynak már,
S a sárgult lapok mind kihullnak sorra.
Nézd, a rajzolt ember a földre leszáll,
Nem is gondol a távolra!
De a csillagképeket
Akkor ki érinti meg?
Nézd, aki lent van, lassan már
Csak a morzsákért tipeg,
Ó, már a galambok se repülnek.
Mi van, már a galambok se repülnek? (...)
Hát hogy repülnék én, kinek szárnyai soha-soha nem nőttek? ”

„ Veled zuhanok a végtelenbe,
beleálmodlak az életembe,
emlékedet a szellő hozza,
bánatomat az eső mossa el. ”

„ Megtanultam végre saját magam szeretni,
hogyha elfogadod magad, hidd el, az nyitja a teret ki!
Nem hittem a jövőben, már épp elkezdtem temetni,
mikor megtaláltam azt a lányt, kit tudok szívből szeretni. ”

„ Eddig nem tudtam én a szerelemről semmit.
Nem értettem, miért jó, ha arcom úgy ég.
Most már azt szeretném, hogy soha el ne felejtsem.
Jöjj közel hozzám, s adj nekem még! ”

„ Ki mondja meg,
vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek? ”

„ Szívből élj! Ma csak a jóért,
Tartsd meg a napfényt.
Az álmodért törj fel az égig,
Így csináld végig. ”

„ Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én. ”

„ Aki szakállal hordja a szemüveget,
Biztos nagy tudósa a léleknek,
S tudja jól, ha az imádott szempár nem mosolyog,
Jaj, a földre zuhannak a csillagok! ”

„ Egymásért egymás ellen harcolunk,
Elvárásokkal szemben
Napról napra átváltozunk. ”

„ Hidak helyett az emberek csak falakat építenek,
Mégis teszek róla, hogy ne legyek egy eltűnt lélek,
Nem számít a fájdalom, amivel most együtt élek. ”

„ Túl szűkös volt már kettőnknek ez a talpalatnyi föld.
Amit építettünk, egy perc alatt kártyavárként összedőlt,
És belőlünk az idő lassan minden érzelmet kiölt. ”

„ Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el!
Ne keverd terveid érzelmekvezérelt elvekkel.
Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak,
gondold végig, neked hány hiányzik, és te hánynak. ”

„ Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,
Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem. ”

„ Valahol pásztortüzek gyúlnak,
És a lángok az égbe nyúlnak,
A feledés homálya lassan elmossa a múltat! ”

„ Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát. ”

„ Az, aki szép, az reggel is szép, amikor ébred,
még ha össze is gyűrte az ágy.
Ne siess még, ne siess úgy,
mondok valamit, a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát. ”

„ Látod az összeomló házat, látod a süllyedő hajót.
Látod a fejünk felett a felhőt, csak egyet nem látsz meg: a jót.
Hiába színes a világ, ha nem látsz mást, csak sötét foltokat.
Mást hibáztatsz, pedig te önmagad miatt nem vagy boldogabb. ”

„ Minden pillanat egy íven körbe jár.
Ami volt, az volt, most már előre menni kell.
Ha el sem kezded, gyorsabban lejár,
De ami még hátra van, az most kezdődik el. ”

„ Nap szárítja csapzott tollát,
Nézi szíve választottját,
Megesküszik földre-égre,
Halálba is elmegy érte. ”

„ Léphetsz másokra, vagy félre,
Szólhatsz hangosan, vagy félve,
Várhatsz sárgában a zöldre,
Belül nem változol semmit. ”

„ Kacag rajtad az Isten csak, kacag és nevet.
Ő teremtett meg, de most mit kezdjen veled?
Mi mást is tehetsz? Amit tudsz, az ma még elég lehet,
De holnap már nem, úgyhogy ne legyél már elégedett. ”

„ Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában,
Legbelül mindig magány van. ”

„ Ahonnan jöttél, elillan,
Amerre tartasz, sehol még.
Az élet a kettő között van,
A sors furfangos ajándék. ”

„ Talán még fel sem fogtam azt, mit kaptam,
talán én mást érdemelnék.
Ahhoz, hogy mind az összes jót visszaadjam,
talán egy élet is kevés.
Hisz úgy szeretsz, ahogy soha senki más,
csak te vagy szívemnek a megváltás. ”

„ Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz,
Ez is kell a mindennapos jelmezedhez. ”

„ Minden elmúlik, és úgy lesz örök,
Mint a fényből szőtt szerelem,
Mert az ember százszor is elbukik,
De a halhatatlan hűség benne nem. ”

„ Most elköszöni kell, csendesen.
Remélni, hogy nyomot hagyok a szíveken.
Ígérd meg nekem, hogy nem felejtesz el,
hiszen a részem vagy és a szívemben mindig ott leszel. ”

„ Nincsen más, csak a hit és a dac,
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz. ”

„ Ablakok mögött,
Zokogó esőben
Elfolyó arcok lesnek rám ”

„ Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű jó kis társaság. ”

„ Te vagy, akitől megtudom:
A csodára nekem is lett jogom.
Köszönlek.
Várlak.
Ez mind Te vagy:
Anya és angyal.
Csak el ne hagyj. ”