„ Nem mindig kapod meg, amire vágysz, de ha próbálkozol, olykor megtalálod, ami neked jár. ”

„ Minden elmúlt már, mindenért kár.
A partról nézem én, hogyha elköszön a szél,
semmit sem tehetek én. ”

„ Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem. ”

„ Az otthon nevű részen a panelrengetegben
embergépek élnek, zavartalan csendben. ”

„ Hiába változol, ha minden más ugyanolyan marad. ”

„ Én az álom, te az ébrenlét,
Alig látom, de már véget is ér.
Tükröt tart az élet, amit látni félek,
Mert csak játszom, hogy minden szép. ”

„ Hagyd a netet ma mögötted, dolgok történnek körülötted.
Mennyi szép lány, mennyi fiú, akit nem veszel észre,
mert nem veszed észre, hogy
a külső belső nélkül nem sok. ”

„ Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik,
Kétszer egy folyóba ugyanúgy nem lép senki... ”

„ Mi van, hogy a hétfő reggel mindig gáz?
Meglehet, te vagy az, aki rosszul állsz
a napokhoz, amik csak jönnek, mennek,
te csinálsz belőlük poklot vagy mennyet. ”

„ Törékeny jégen járunk.
a mélység már vár, elnyel az ár.
Egymáshoz ritkán szólunk,
hajsza van csak, megállni kár. ”

„ Rohadt eső. Unott arccal
Valahová lépdelek,
Esernyőmet elé-húzom,
Ne lássák az emberek. ”

„ Nem változik semmi,
ha körbe nézek, tényleg,
itt minden megszokott,
és nem látszik a lényeg. ”

„ Nem hittem el, hogy létezik
Akit így lehet, és így szeret.
De bármikor, ha kérdezik
Most már így felel a szerkezet:
Ami érted úgy dobban,
Mint egy erőmű, ha robban.
A szivárványon túl is
Te vagy az álmomban. ”

„ A lelkem hollószárnyon repül, a testem egy tigrisé
Én csak önmagamat utánzom, itt véletlenül sincs klisé ”

„ Jó így, ha eső hull vagy hó.
Jó így, hogy az idő változó.
Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk,
És még mindig emberből vagyunk. ”

„ Egy álom volt csupán.
Csak halálra ítélt,
Hangok a zongorán
Mint nyári hópihék. ”

„ Csoda napok járnak, változik a szél,
öröm dala árad, költözik a tél.
Szabadul a folyó, megölel a fény,
olvad a gond a szívemről, minden az enyém! ”

„ Én vagyok az egyetlen, akivel, ha beszéltem, mindig őszinte volt. ”

„ Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét. ”

„ Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj! ”

„ Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát,
Kaptam már eleget a sorstól,
Tanultam a jóból, a rosszból. ”

„ Furcsa társ a magány, hogyha van, mit összehoz,
De nincs kivel megossz, nincs kivel vitatkozz.
Ez egy lassú útszakasz, ahol zavaros a tisztás,
A hosszú úton jobb, hogyha van melletted egy társ. ”

„ A legszebb dallam is csöndet ér,
Bárhogy szállt, végül földet ér,
De mégis szól, benned él, zenél,
Mintha rejteke lennél. ”

„ A tábortűz lángja meg sebzett vadként űz,
halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz. ”

„ Hogy hova jutok, még nem tudom.
Talpra állok, majd elbukom,
De mégis újra kezdem.
Miért volna másé,
Ki általad lettem. ”

„ Tizenöt perc arra sosem elég,
Hogy tornyot építs fel, de percek alatt leég. ”

„ Még rázza a bordák ketrecét
Emléket pumpál szerteszét
A szívem
De megáll majd szép szelíden. ”

„ Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték-ragyogást. ”

„ És ott állok majd behunyt szemmel,
mint aki már szólni nem mer,
hogy el sem köszönhettem tőled,
hogy elpazaroltam minden időmet. ”

„ Egy boldog pillanat nem más, csak színes vadvirág,
Mi elhervad, míg haza sem érsz. ”

„ Míg Isten megtart minket,
S nyelvében él a nemzet,
Addig ezer gyökér összeköt itt
Minden magyar lelket. ”

„ Lágy, szelíd szél.
Pihenni betér.
A gyertyaláng az árnyékoktól fél.
Egy cseppnyi fény.
S az éj zenél.
A két szemedben ég a szenvedély. ”

„ Képzeld el, hogy ott van, benned él,
hogy néha bármit megtennél,
hogy végül megtaláld a fényt az alagút végén. ”

„ Nevetni az tud csak igazán, aki már eleget sírt. ”

„ Az örökkévalóság határait súrolom
De az álmom nem valóság, csak önmagamban dúdolom,
Hogy mennyire hiányzik, amit még nem éltem át
A vágyaim a való világba már nem fértek át. ”