„ Rajzolj nekem egy házat, pontosan, amilyet akartam,
Aztán radírozd ki azonnal, hogyha majd meghaltam.
Hogyha a világon már semmiért nem lesz majd itt lenni,
Ha a házba, amit te rajzoltál, már te sem tudsz bejönni. ”

„ Egyszerre dzsungel, egyszerre sivatag,
A múltad beszédes, a jövőd hallgatag.
Egyszerre sivatag, egyszerre dzsungel,
Jövőd még nincsen, a múltad már nem kell. ”

„ Ha valaki művész,
a színpadon élet lesz és tűz,
mert valami mélybe` rejlő
láng minden sort átfűt,
mert igazi művész. ”

„ Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált. ”

„ Minden nap egyforma, semmi sem változik,
Valaki megszületik és valaki meg távozik.
Nem bírja már tovább, el kell hogy menjen,
Feladja a harcot az élettel szemben. ”

„ Tudod, nekem nem az fáj,
hogy megint itt hagytál,
mert ha belehalok,
akkor is továbblépek,
de látlak meghalni
minden nap, minden percben,
és nem hagyod, hogy segítsek. ”

„ Az öngyilkosság nem kiút, az önpusztítás sem az,
A sírodon már lényegtelen, virág nő-e vagy a gaz,
Nem mindig egyszerű megbékélni önmagaddal. ”

„ Találtam valamit, valamit tudok már régóta:
azoknak fáj a legjobban, akik nem beszélnek róla.
Hát nem beszélnek róla, és eltelik pár óra,
és megszállott vigyorral néznek egy újabb buktatóra. ”

„ Aki megöl, azt is ölelnéd. ”

„ Én úgy táncolok, ahogy a világ akarja,
De ha velem vagy, könnyű a tánc. ”

„ Olyan virág a szerelem,
Letépni nem tudod,
Szakadék szélén terem.
Most már elmondhatod, hogy
Olyan virág a szerelem,
Ami egy illatot
Mindig itt felejt,
Akkor is, ha örökre elhagyott. ”

„ Reszket a föld, ha hozzám ér
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy. ”

„ Valahogy már máshogy látom a dolgokat,
ember vagyok, nem holmi áldozat.
Valaki a tükörben néha átszalad, egy másik arc,
egy másik én, de nem az enyém. ”

„ Olyanokra képes vagy, amit talán még te se tudsz,
Elfut az élet, jól teszed, hogyha vele futsz. ”

„ Talán majd lesz még egy perc,
Talán újra szeretsz? ”

„ Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz

Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz.

S hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél

Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél. ”

„ Dörög az ég, a szívem gyorsan ver.
A vihar súlyos kézzel úgy visz mindent el,
Ahogy az apró porszemet kósza nyári szél.
Üres világod - látod, éppen ennyit ér! ”

„ Nem adom fel, mindig csak előre tartok,
Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot.
Üldöz szüntelen ez a kettős élet,
Most kell döntenem, hogyan élek. ”

„ Ne félj a mától
az ébrenlét csak a másik valóság
ne féld a jót
hiszen az álmodóknak
egy lépés csak a világ. ”

„ Akármilyen ruhát felvehetsz,
De tiszta szívvel piszkos nem lehetsz. ”

„ Napjaim, koldusok, belesnek némán a házam ablakán,
elveszett dallamot siratnak a billentyűk a zongorán.
Kinn a hajnal ég, ébred a lángolás,
de benn örökké tart a napfogyatkozás. ”

„ Rájöttem már rég, hogy emberevőgép
Ez a világ - megzabál,
Helyetted új gépet nevel,
Benne nincs már meg hibád - feltalál,
Csak az adót fizesse meg. ”

„ És néha van, hogy látni vélem
Az én rózsám nyári szélben,
Koporsója tárva-nyitva,
Benne fekszünk ketten sírva... ”

„ Nélküled én sem élhetek,
Nélküled örökre elveszek
Örülsz, hogy élek, örülök, hogy élsz
Vidám az arcod, ha nézlek
Vidáman élsz
Tudom, hogy vársz rám és egyszer elérlek valahol
Akárhogy nézem, ez így szép, így a jó. ”

„ Bús magyarok imádkoznak, hallod, Atyánk, hallod?
Se testünkkel, se lelkünkkel nem kívántuk a harcot.
Megbocsátunk mindazoknak, akik reánk törtek,
Csak még egyszer add vissza a drága magyar földet! ”

„ Mint a fecske, repülj messze földre,
Színarany szárnyú gondolat, repülj el!
Rég nem látott hazámba kerülj el,
Vár a hőn szeretett szép otthoni táj!
Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,
Nézz az áldott, az egykor oly virágzó völgybe!
Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát,
Ó, az emlék, hogy kínoz, hogy fáj! ”

„ Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar,
És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar?
Napunk eltakarva vannak, langyos eső mossa szennyesét,
Ilyenkor a világon mindig valaki elhagyja a kedvesét. ”

„ De hiába mondom el dallal és csenddel
Hiába hallgatom csillogó szemmel
Hiába, hiába ordítom hangosan. ”

„ Voltam szolgád és királyod.
Voltam kóród és virágod.
Voltam fényed a semmiben, katéter a szívedben.
Voltam álmod, voltam átkod, ellenséged és barátod.
A halálod az életed, mondd, mid nem voltam még neked? ”

„ Elsétálok én a kerítésig,
Nincs azon túl kedves a szememnek,
Ha meg lenne, hát biztos, hogy nem olyan,
Amit egy ilyen kis világba beengednek. ”

„ Már hosszabbak az árnyak,
kell mosoly, biztató.
Ki egyedül ünnepel,
annak vigasz legyen a szó. ”

„ Lásd annak, amivé válhat, s azzá válik, ami lehetne! ”

„ Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak.
Hazudj még nekem! ”

„ Mint a villám tépte, magányos fenyő,
Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő,
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér,
Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél. ”

„ A hűség a legkegyetlenebb béklyó. ”