A kategóriához 2 069 idézet tartozik (bővebb infó)


Ez nem én vagyok,
ez nem mi vagyunk,
így aztán mindegy,
hogy áldás vagy átok,
hogy torzan látják a nagyvilágot
egyes újságokba író srácok.
Nekem sok a dolgom,
én nem érek rá,
így hát mindegy,
hogy mit is szóltál,
de csak akkor ítélj,
hogy én ki vagyok,
ha egyszer tudni fogod,
hogy te kicsoda voltál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagy mellettem, nem fogod a kezem,
nem vigyázol rám, s már nem is gondolsz rám.
Másnak hittelek, de csak úgy hirtelen
megváltozott minden,
s ki voltál, többé nincsen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A végzet nem várhat,
Tényeket torzíthatsz,
A végén ordíthatsz.
Hiába a béke,
Egyszer csak vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy fél éve már, hogy kihunyt egy fény.
Csillagként szállt, de emberként élt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Árnyék fény nélkül
Mondat szó nélkül
Tenger víz nélkül
Ennyi vagyok nélküled én!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy helyben állok, de forog a Föld,
Sose volt gyönyörűbb a jövőm.
(...)
Egy helyben állok, de még várom a folytatást
Új harcra készen, de nem érted, hogy nincs tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mégsem vagy boldog, mert fájdalmad hordod,
és őseid földjére vágyik szíved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két összeillő ember
Fénylő, tágra nyíló szemmel.
Figyeld, elakad a hangunk!
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben,
Jöttél akkor, és én jöttem.
Végre megláttalak téged,
És köszönöm az egész életet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lombok már nem rejtik el,
Ha szeretettel érkezel,
Ez áldott hely, szebb nem is kell.
Emelt fővel emeld a súlyt,
Az adjon erőt, hogy várnak,
És építs tetőt és építs jövőt,
Egy új élet indul,
Van esély, hogy veszély les rád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha véletlenek nincsenek, mondd, hogy lehetsz most újra velem?
Úgy engedtél el, hogy közben végig fogtad még a kezem.
Hát úgy ölelj, hogy higgyem el, egy másik élet jön ezután,
És nyoma soha ne legyen, hogy veszni hagytál hajdanán!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Generációnk sapkáját szemébe húzza,
S minden baját a másikra fogja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mosolyom mögé néztél,
és bánatot láttál;
én benned magamra leltem,
én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rád gondolok és a sírás fojtogat,
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod,
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni, hogy mennyire szerettelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képzeld csak: nincsen ország
Ne mondd, hogy "nem hiszem"
Nincs miért ölni-halni
Még a vallásért sem
Képzeld csak: minden ember
békében együtt él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszen mások vagyunk, de ez nem gát, ha
nyugalomban, békességben, boldogságban,
emberségben, szeretetben, szegénységben
békén hagyjuk egymást ma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hóban ébred majd az ünnep,
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mesebeli királyfi
Sohasem tűnt fel,
És akkor te megérkeztél.
Visszaadtad hitem
Versek és virágok nélkül,
Hiánnyal és hibákkal,
De egyenesen állva,
És ott van valami,
Valami benned, valami kettőnk között,
Ami nem hagy nyugodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szemétdomb, szemétdomb, a hervadó virág
hirdeti, hogy véget ér a rothadó világ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyen jönnek a könnyek
Nem tanítják a könyvek
Hogy annak sosem lesz könnyebb
Aki a föld fölé görnyed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha meghalok, az angyalok
A dossziém láttán
Fejüket csóválják,
Hogy bizony, ez csúnya látvány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pénz csak papír, és annyit ér,
mint a levegő, a világot forgató erő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Negyven évig nem tudtam, ki vagyok én,
De minden eljön a maga idején.
Nem vagyok zászló a mások ünnepén.
Szelep vagyok az ország fenekén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sebzett vagyok,
És könyörtelen,
A világ egyre csak
Pöröl velem.
De Te megláttad,
Hogy kábultan
Bámultalak,
És felragyogott a Nap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, az élet szerintem kísérlet
Össze kell rakni az összetört képet
A dolgok egy ideje nincsenek rendben
De én összeraklak téged
Ha te is összeraksz engem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretlek még, most hazudnom kár,
egy álom, ami neked is jár.
Ha hazudnom kell, hát ne ébredj fel!
Ez egy álom, amit nem érhetsz el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki bennem él, az nem egy tiszta elme,
Az életéhez nincs elég türelme.
A halálához meg még nem elég bátor,
De ha eljön érte, és szól, ő majd elindul magától.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szabadság csak egy másik szó arra, amikor nincs semmi vesztenivalód.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán nem létezett, mégis átéltem,
Érted újra írnám, de másért nem,
A szívemből indulsz, az ereken át,
Bennem élsz, a hatalmat nem veheted át,
Segíts! Fel kell ébrednem,
Kettőnket csak ez tarthat életben!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Játékos vagy, mint egy nagy gyerek
legdurvább fegyvered
a békülésre képesség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy élnél ma, ha tudnád,
Holnap vége és nem lesz folytatás?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetnél másé talán vagy mindenkié
Az enyém biztosan nem vagy.
De ha az öledbe bújok, nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap.
És ha tegnap volt is, voltál-e benne Te
Vagy voltam-e én?
Nem fáj a kérdés, hogy van-e igazság
A világ legvégén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne gondolj rám ezután, neked úgysem fáj,
Nem tudom, hogy én ki vagyok, csak azt tudom, hogy ő ki volt, (...)
Hogy nélküled én senki vagyok, egyedül nem álmodok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem akarom elveszíteni az arcod,
nem akarok egy nap úgy felébredni,
hogy nem emlékszem a régi szép időkre.
Nem akarok elfordulni tőled,
mert nem félek attól, amit a szerelem adott,
majd elvett tőlem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Próbáltam élni, ahogy apám tanított,
Istennel szembenézve, s ha hátat fordított,
Akkor is emberként, férfiként élni meg,
Jóból ha kevés jutott, hát azt becsülni meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás