„ Egyszer úgy kopoghatnál,
Mintha nem is te volnál,
Aztán nagyot nevetnél,
Mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél,
Gyémántgyűrűt vehetnél,
S akkor úgy is tehetnél,
Mintha tényleg léteznél. ”

„ Csak bámul és etet,
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret. ”

„ Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap,
A gyűlölet végre a múltra marad,
És a fák, a vizek, és a tétova szél,
S a néma hegyoldal is újra beszél. ”

„ Ami volt, elmúlt, mégis soha nem feledtem,
Csak a pillanatért élek, a tetteim nem félem.
Ha pedig mennem kell, már tudom, hogy megtettem és éltem,
Szerettem és gyűlöltem, győztem és hibáztam,
Megtaláltam önmagamat minden egyes hibámban. ”

„ Már másfél nap is sok tőled távol,
Csodának látlak én téged, azért hiányzol.
Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek,
Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek. ”

„ Soha ne add fel, érd el az álmaid,
A kudarcok ne törjék a szárnyaid,
Gyerünk, állj fel, próbáld meg még egyszer,
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el. ”

„ Csak velem örülj, ha ragyog a nyár,
Ha későre jár, csak mellettem állj,
Vagy menj tovább, és ne lássalak soha már! ”

„ Mint sólyom, úgy
szállok majd más táj felé,
ha béklyóz a kényszerűség! ”

„ Mi vagyunk éppen a földön a lányok,
ez a mi mostunk, éljünk hát,
kipróbálatlanul nem hagyunk semmit,
a tegnapi lányok ugyanezt játszották. ”

„ A tűz itt bennem hatalmas, de mégsem éget,
Én nem megkapni akarlak, hanem megszenvedni érted,
Azt teszem mindennap, ezt te tudod a legjobban,
Ha engem őrzöl, akkor szívedben a legjobb van.
Egyszer majd mindenki mást lemosunk a testünkről,
És a másik szívében a másik nevét festjük föl. ”

„ Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet! ”

„ Új tavasz nem jön a télre, hullámunk partját elérte.
Néha még jó, ahogy nézel, a megszokás tart erős kézzel.
Tévedés volt itt keresnem társat, de új útra leltem.
Az emlékek szépek, de mára kiégtél.
Mondd, mi is vár, ha nincs szerelem, de nincs vége. ”

„ Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Maradni esztelenség,
Elmenni képtelenség,
Bilincsben él, aki téged így szeret. ”

„ Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad
Belőlem néhány pillanat. ”

„ Szívünkben érzés meg erő, de van, mit meg nem old,
erős a hit bennünk, látod, de minket fel nem old.
Vártunk tán csodát, ám de már nincs miért -
közös út, ha volt is egykor, véget ért. ”

„ Az emberek egyszerűek, az élet mégis bonyolult,
itt a gazdag is úgy panaszkodik, mint egy nyomorult. ”

„ Úgy csukd le a szemedet,
Úgy zárd be a kezedet,
Mint hogy ha altatnál
És elhagynál. ”

„ Keserűbb lettél, de nem ostobább,
Nincs olyan pont, ahol nincs tovább.
Megtörhet minden, ami létezik,
De ha nincs hova menned,
Én nem hagylak itt. ”

„ Kiáltoztam a sötétben százszor a neved,
Nem jött válasz rá, és nem jött felelet.
Kinyújtottam én utánad százszor a kezem,
Nem találtam rád, és nem lát a szemem. ”

„ Én Uram, csak arra kérlek,
Vigyél hírt a kétkedőknek,
Ne apadjon ki a forrás,
Add, hogy legyen gyermekáldás. ”

„ Akármerre mész, felejtőt találsz,
Eltűnsz innen, akármerre jársz;
mindig az fogad, hogy belehalunk. ”

„ Bántott hó vagy jégeső, kínzott nyár vagy télidő.
Szabad voltam, nincstelen, de sértetlen, ó Istenem. ”

„ Az élet ajándék, azt élni kell, nem félni tőle,
Hogy maradjon remény a második félidőre. ”

„ Talán felnövünk egy perc alatt,
A világ még annyi mindent tartogat,
Egy barát, ki jóban-rosszban megmarad,
Jobban kell, mint valaha bármi más. ”

„ Nem szégyenlem az életem, ez az énem.
Neked semmi, van, akinek én voltam a minden. ”

„ Az élet szép, az élet minden.
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd. ”

„ Hol az igazság, hol az érvelés?
Hol az álmodás, hol az ébredés?
Mind el kell menjünk, nincsen magyarázat.
Jó volna tudni, hogy a túloldalon várnak. ”

„ Most kicsit meghalok
Magányomban elsüllyedve
Megvadulva érted ordítok. ”

„ Tizennyolc éve lázadó vagy,
de csak titokban.
Felégetsz magad mögött mindent
gondolatban.
Nem baj, hogy mindenki irányít,
úgysem azt teszed.
Egészen mostanáig kettős volt
az életed. ”

„ De soha ne légy, ki a sorba beáll,
Mások után, ameddig élsz.
Soha ne szégyelld, ha máshogy élsz,
Amíg érzed, hogy így többet érsz.
Soha ne szégyelld, legyél önmagad,
Ne félj, álmaid nem kell, hogy megtagadd. ”

„ Testedben fürdök meg, érzem illatod,
Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál,
Csak én álmodok, én álmodok. ”

„ Gyűlöllek, mert gyűlölsz engem,
hasonlítunk voltaképpen,
A különbség annyi, hogy engem éppen
Sose köp szembe a tükörképem! ”

„ Lábtörlő alatt lapul a kulcs,
Rajta állunk koszos cipővel.
Otthonról hozott tulajdonság,
Hogy derekunk nem hajlik kellőképpen. ”

„ Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven. ”

„ Míg szeretsz, azt érzed,
Szemed titkot mesél.
Ő, csak ő érti ezt,
Csak ő, kit szeretsz,
És nem kell, hogy szólj.
A szíved mesél
Arról, mi bent él,
Szeretsz, s a szíved szól. ”