„ Síromban párnám vagy,
Vess ágyat.
Lefekszem. ”

„ Miért kergeted csupán a messze boldogságot,
Hisz itt van egy lépésre, tán te meg se látod,
Csak szívedben keresd, ne kint a nagyvilágban,
Van édes boldogság minden kis szál virágban. ”

„ A folyóparton, térdig a vízben,
a víz alatt, vagy a víz fölött éppen,
a híd alatt, mikor szegények leszünk,
a pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk,
Jó, jó, jó veled. ”

„ Én hagylak menni,
nem segít a fájdalom,
egy könnycsepp sincs az arcomon.
Kérve kérni, összenézni,
vesztes volnék, jól tudom,
legördülni nem hagyom. ”

„ A szívem mélyén elhervadt már minden virág
De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát
Ha bajban vagyok, elég az, ha rá gondolhatok
Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok. ”

„ Rólad álmodtam titkon az álmomban,
Hallom messze a hangodat.
Szívem legbelül tőled ébred fel,
Most már tudom, te vagy az életjel! ”

„ Vesztened kell, hogy tudd, hogyan nyerhetsz. ”

„ Jó időben, jó helyen,
Kell, hogy egyszer jobb legyen.
Talán fordul majd a világ.

Egyszer minden összejön,
A jószerencse rám köszön.
Összes részlet mind összeáll... a jó út ránk talál. ”

„ Ha kinyújtod a kezed, én egy szívet rejtek el benne,
Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne.
A levél, amit írok neked, olcsó papír, tinta,
Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta. ”

„ Mindenki él valamiért,
Mindenkinek jár egy élet.
Megpróbálom megkeresni azt,
Amiért élek. ”

„ Ne mondj semmit, úgyis értem
A szemed elárulta már
Ne mondd el, hogy miért jöttél
Tudom, hogy mást akartál. ”

„ Tedd fel magadnak a kérdést, mert még csak egy hajszál,
Megérte élned azért, hogy meghaljál? ”

„ Művészet a háború, művészet a szeretet,
Művészien etetik meg veletek a szemetet. ”

„ Miért kellett, miért nem mondtad,
Egyszer lesz csak, nincs több holnap.
Soha nem kértem, mondd, miért adtál!
Ami nem volt, az nem fáj. ”

„ Várj, a kezed ne húzd el!
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz!
Ha sírsz, a szemed ne takard el!
Miért titkolnánk,

Hogy egy kicsit nehéz? ”

„ Te is elmégy mellettem,
Én is elmegyek melletted,
És visszafordulni nincs idő.
Ki ne mondd, hogy szerettél!
Én is úgy hallgatom el,
Mintha szégyen volna, hogy valahol,
Valamikor, valakit szerettem. ”

„ Egy utazó vagyok, jártam már mindenfele.
Nekem ez, másnak más az élete. ”

„ Nekem te nem vagy más,
Szemfényvesztés meg pusztítás,
Ha rossz vagyok, csak te vagy az ok,
Pusztítás vagy nekem te. ”

„ Kapj el, hogyha zuhannék
Ha a vérem széjjeltép
Nem lankad az indulat
Amíg éget, élhetnék
Szeress így
Szeress még
Pedig nem leszek már jó
Csak ilyen senkinek való. ”

„ Ember, a világból csak
A sajátod érdekel,
A szükség határát, ó, ritkán hagytad el.
Azon túl szintén van világ,
Gondolhatod, ott gondolnak rád,
S értük a mindent jól vigyázd! ”

„ Mit mond a szerelem?
Azt mondja, érezz. ”

„ Társak nem voltak,
Magam voltam csak.
Én már fáradok,
Mindent rád hagyok,
Kérlek, engedj el!
Nekem mennem kell,
A csendnek hódolok.
Hallgass, hallgatok... ”

„ Csak egy nap az élet
és lassan bealkonyul.
A játéknak vége
s a függöny lehull. ”

„ Hisz számít, hogy mit lépsz, vagy mindez csak sors?
Előre megírt a sztori, vagy miattad kalandos?
Hova jutsz, merre mész, kész képet kapsz...
Vagy a szerencsében bízol és a feketére raksz. ”

„ Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz. ”

„ Minél lejjebbről indulsz el,
annál messzebb repülhetsz el,
nincs út, min ne jártak volna már,
csak indulj el. ”

„ Senki másnak nem mondtam még,
Szívem kulcsa nálad van rég,
Így hát mindenem tiéd. ”

„ Járom az utat,
Az ismeretlen előttem,
Szép vitézemet
Kutatja szárnyaló énekem.
Ó, az én szívem mindig ilyen marad,
Őszinte, hűséges, szerelmes és szabad.
Ültünk zsongó tavaszkor
Nagy tölgy tövében,
Énekeltünk selymes fűben,
Madárka szívében.
Néztük a Napot,
És lelkünk megtelt vele,
Merítettünk kék vízből,
Hol csorog hegynek ere. ”

„ Elhagyott az erő
De kemény vagy, mint a kő
Aki nem szavakkal felel
Csak némán sodródik el
Aki, ha tudja, hogy nincs remény
Akkor is kőkemény
- épp olyan, mint én. ”

„ Miféle világ ez körülöttem,
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az egyetlen. ”

„ Ha majd télbe ájulsz, mint az útszéli fák,
Te is állva és büszkén csináld!
Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád,
Nagyon köszönöm!
Tőlük lettél pont ilyen szép! ”

„ Csak egy nap az élet
s ez már a délután.
Kúsznak az árnyak
az otthonom falán. ”

„ Nincs időm arra, hogy gyökeret verjek,
túlontúl futnak velem a percek,
egészségünkre ezerszer ittunk
fel hát, előre, induljunk! ”

„ Ahol a pillanatba lépsz, ott
véget ér a múlt. ”

„ Az élet nem egy mese,
nem egy romantikus költemény!
Van, akinek szép és van,
akinek kőkemény! ”