„ Nem nehéz meghalni, ha az ember tudja, hogy élt. És én éltem. ”

„ Elfáradtam. Elfáradtam az utazásban, örökké egyedül, mint az ujjam. Belefáradtam, hogy sose volt mellettem egy barát, aki megmondja, hova megyek, honnak jövök s miért. És főleg belefáradtam abba, ahogy az emberek bánnak egymással. Belefáradtam a kínba, amit érzek és hallok a világon minden nap. Túl sok van belőle. ”

„ Ott nyugszik hát végre. A halálos ágyán megtért, jámbor korhely. Két végén égettem a gyertyát, igaz? Adj bort, felhajtom, a palackot meg nekivágom a nagyvilágnak. Mutasd Jézus halálát, felmászom a keresztre s kilopom szögeit saját tenyeremnek. Elmegyek most, kicsoszogva a világból. ”

„ Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt mi sem örök,
S melletted leszek újra én. ”

„ Nincs egyebem, csak az, ahogy majd emlékszel rám. Ez az emlék kell nekem, hogy erős és szép lehessek. (...) Ha tudom, hogy így emlékszel majd rám, bármivel szembe tudok nézni. Bármivel! Istenem, te vagy az én halhatatlanságom! ”

„ A halál peremén álló léleknek nincs ideje hazugságokra. ”

„ Igazából senkinek sem hiányoznék - folytatja, és szemernyi önsajnálat sincs a hangjában. Azt tudom, hogy a családja nem törődik vele. Biztos meggyászolnák, ahogyan néhány haverja is. De nem okozna törést az életükben. (...) Rádöbbenek, hogy csak egyetlen ember van, aki soha nem tudná kiheverni Peeta halálát. Én. ”

„ Ha nem marad más utánam,
Csak partra vetett hordalék,
Kertembe gyűljetek, és ott szórjátok szét,
Hogy növesszen egy fát, újabb életeken át,
S majd engem éreztek, mikor ontja illatát. ”

„ Én úgy szeretném felosztani a hátralévő napjaimat, hogy minden száz évben fölkeljek a síromból egy napra, és átröpüljek hazám fölött. Mert vágyom ugyan már a pihenésre, de az örökös elmúlás nem lenne olyan kellemetlen, ha apróbb dózisokra osztaná a gondviselés. Egyszerre megsemmisülni borzadályos, részletekben ellenben mulatságos lenne. ”

„ Huntington-kórban szenvedek. Haldoklom. Nem tudom mikor történik meg, de hamarabb, mint terveztem. És mindent megteszek, hogy meggátoljam, mert csakis úgy hozhatok helyre valamit, csak akkor fog jelenteni valamit az életem, ha addig élek, ameddig és amilyen jól csak tudok élni. ”

„ Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj. ”

„ Nosztalgiás hangulatom nem akar enyhülni. Különös hangulatok ezek. Belefáradtam az életbe. Őrjítő bánat és szomorúság nehezedik rám, mindent reménytelennek érzek. Olyan ez, mint egy finálé. ”

„ - De mi lesz majd, ha meghalunk és már nem leszünk? Akkor is szeretni fogsz? A szerelem akkor is él? - kérdezte a Kicsi. A Nagy magához ölelte, együtt révedtek a fekete éjszakába, a fényesen ragyogó Holdra és a csillagokra.
- Nézd a csillagokat, Kicsi... nézd, hogy fénylenek, hogy szikráznak... némelyik már réges-rég kihunyt, de estelente még mindig ott ragyog az égen. Ilyen a szerelem is, Kicsi. Ilyen, mint a csillagfény... örök. ”

„ Síromban párnám vagy,
Vess ágyat.
Lefekszem. ”

„ Csak a halál árnyékában élve érti meg az ember, milyen leírhatatlanul csodálatos az élet. ”

„ Ennyit jelent, ha az ember felnőtt? El kell viselnie ezt a fájdalmat? A saját kárán kell levonnia a tanulságot? Ha így áll a dolog, érdemes fiatalon meghalni. ”

„ Tedd fel magadnak a kérdést, mert még csak egy hajszál,
Megérte élned azért, hogy meghaljál? ”

„ Hogy ...-t halálomról ne értesítsék,
Értem gyászba ne öltözzön,
Hogy megszentelt földbe ne temessenek,
Hogy a lélekharangot nekem meg ne húzzák,
Hogy holtomban meg ne látogassanak,
Hogy gyásznép a síromhoz ne kísérjen,
Hogy virágot a síromra ne ültessenek,
Hogy senki ember rám ne emlékezzék,
Ez végakaratom. ”

„ Ha meghalok, elszakad egy gyöngysor. A gyöngyök messze gurulnak, el, a tengerig, és befogadja őket a tengerfenéken nyugvó kagylók puha teste. Ki hozza fel gyöngyeimet, ha én már nem leszek? Senki nem tudja majd, hogy valaha az én nyakamon csillogtak. ”