A kategóriához 577 idézet tartozik (bővebb infó)


Minden kis elszállott percet bánok,
amelyben nem fogtalak átkarolva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sosem kaptam választ, mert rosszul tettem föl a kérdést. A jó kérdést kell feltenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez az, amibe nem lehet belenyugodni... hogy a legnemesebb gondolatok is megszűnnek a halállal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik - de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember néha lemond a szeretett nőről, hogy magányosan induljon a vérgőzös csatamezőkre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász
Lassan lüktet egy ér
Fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér
Oh, csak játszik a szél
Tudom, már messze vagy rég
Bennem minden halk szavad él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,
Immár tudom, hogy nem maradnak itt,
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, -
Az élet erre lassan megtanít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szabad, boldog és gyümölcsöző életet kizárólag úgy valósíthatod meg, ha feláldozol egy sor hétköznapi, ám túlbecsült dolgot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lemondás nem csak elvesz tőlünk, hanem hozzá is tehet valamit az életünkhöz. (...) Ma már tudom, hogy nem az a fontos, mit tagadunk meg magunktól, hanem az, hogy ezt miért tesszük. Ha ugyanis olyasmi a cél, amitől jobbak, szerethetőbbek leszünk, akkor a veszteség groteszk módon nem ellop valamit, hanem ellenkezőleg: általa teljesedünk ki igazán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor a láng kialszik, lelkünket ellepi a korom, s szívünket benövi a gyom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig akkor jövünk rá, hogy mi a legfontosabb számunkra, mikor már elveszítettük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a legkülönösebb az emberben... a fontos szavak csak akkor jönnek a nyelvére, amikor már nem tudja őket kimondani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azért sírtunk, mert elvesztettünk valamit, és kaptunk valamit cserébe. És azért, mert elveszíteni és kapni valamit egyformán fájdalmas. És mert tudtuk, mit vesztettünk el, de még nem tudtuk szavakba önteni, mi az, amit kaptunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Harag az Istenre (ha van), mert nem segített, és harag az Istenre (ha nincs), mert mért nincs, mikor segítség kell. Harag ez emberekre, mert nem segítettek. És magamra, mert nem tudtam többet tenni. Harag reá, mert meghalt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer minden élet felrobban. Minden élet. Valakit szeretni kell, különben hiába minden. (...) Mit csináljak? Megpróbáltam szeretni az embereket. Mind, az összeset. De ez nehéz, nagyon nehéz. Az ember elvurstlizza az időt valahogy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Belém hasított a jóvátehetetlenség fagyasztó érzése. (...) Tűrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy nem hallom többet a nevetését. Hiszen olyan volt számomra, mint forrás a sivatagban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vak vezetett világtalant, amíg éltem életem,
Eszem mindig helyén volt, bár nem tudom, miért élhettem.
Szél söpörte messze, amit véghezvittem és megtettem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobban fáj a szívünk azért, amit elmulasztottunk, mint azért, amit nem jól tettünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne válj meg az illúzióidtól. Ha hagyod őket elillanni, lehet, hogy te megmaradsz, de nem marad benned élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szellemétől megfosztva az ember hulladék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

El tudja képzelni (...), milyen érzés úgy ébredni, hogy nem emlékszik semmire? Mintha üres lapokból állna a múltam, és másokat kell megkérnem, hogy írjanak rá!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A veszteségtől való félelem miatt óvakodni a kötődéstől nyilván egyet jelent az élettől való óvakodással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legtöbben úgy is élnek, hogy észre sem veszik, milyen kincs van a szemük előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig barátra vágytam. Kerestem valakit, aki szeret, és együtt érez velem. És lám, e néptelen tengeren megtaláltam, de sajnos csak addig, míg értékét fölismertem, s mindjárt el is veszítem őt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy valami mennyit ér a szemünkben, az akkor mutatkozik meg, ha cserébe valamiről le kell mondanunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Esik a hó, az első hó,
s az egész udvar csupa porcukor.
Pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhő,
ez is gyorsan tovább vándorol,
s nyomában csak a szürke ég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A reménytelenség idővel eltompítja a pótolhatatlan veszteség fájdalmát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vesztett Paradicsom, te!
Elvesztél, mert kereslek
fény nélkül, mindörökre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha ennyire szorosan kötődünk tárgyakhoz és emberekhez, mi lesz, ha eltűnnek az életünkből? Magukkal viszik lényünk egy darabkáját?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A ki a jó tanácsot megveti
S mindig csak a maga fejét követi:
Sokszor drágán megadja árát,
Egész életére vallja kárát.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A nyertes tudja, mi lesz a következő lépése, ha veszít, ám nem beszél erről; a vesztesnek fogalma sincs, mit tesz majd, ha veszít, de sokat fecseg arról, mi lesz majd, ha nyer.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokkal jobb nem birtokolni, mint elveszíteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden pillanatban több elérhető lehetőségünk van, mint amennyinek tudatában vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi élet szánalmasan rövid ahhoz, hogy az ember felismerje, mi érdekli valóban. Ifjúkorban bűnös könnyelműséggel tékozoljuk az időt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás