A kategóriához 2 466 idézet tartozik (bővebb infó)


Semmi sem fejeződik be. A történetünk valaki más meséjének a közepén kezdődik, csak ki kell bogozni az elbeszélés összegubancolódott szálait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ebben az órában értettem meg, hogy nem lehet boldog az, aki csak magával törődik. És még a gyermekét sem tudja jól és igazán szeretni, ha nem szomjas a lelke arra, hogy másokat is szeressen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudni, hogy nem számít, mekkora bajba kerülsz, az a személy el fog érted jönni és kitart melletted - ez a szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kimondani azt, hogy szeretlek, könnyű, ami utána jön, az már rázósabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember megkeményíti magát, mert mások ezt várják el tőle. Azért leszünk magabiztosak, mert valaki bizonytalan mellettünk. Az ember végül is azzá válik, akivé mások szükségletei alakítják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megoldást kínál az ész:
ha félek attól, hogy el foglak hagyni,
csak bonyolultabban félek attól, hogy elhagysz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Zárd ki, ha lehúz, elkeserít, nem támogat, elszomorít, nem segít, csak beléd rúg, és hátráltat. Nincs rá szükséged. Akármennyire is fáj, néha szűrni kell: barátoknak hitt veszteségek, amik ha maradnak, csak még több fájdalmat okoznak, hisz nem barátok. Csak akkor azok, amikor semmi sem megy jól, amikor megerősíted őket a hitben, hogy ők jobbak, közben meg senki sem jobb a másiknál. Erősebb lehet, de mindenkinek megvannak a maga csatái. Hol látványosan, hol elrejtve, mélyen, hogy senki se lássa. De néha csak vigyázni kell, és engedni el... leginkább embereket az életedből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oldj kereket, nehogy kikosarazzanak... de meglásd, hosszú évek múltán az addig eltelt összes napodat odaadnád majd azért, hogy visszarepülhess az időben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A közös tervek kovácsolása mindig közelebb hozza egymáshoz az embereket, mint a csevegés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy nézeteltérés gyors, eredményes és mindenki számára hasznos lezárására akkor van a legnagyobb esély, ha a felek egyenrangúként kezelik egymást, figyelembe veszik a másik érdekeit is, és egyikük sem veszi fel a szülők fölérendelt ("márpedig így lesz és kész"), vagy a gyerekek alárendelt ("igenis, értettem") szerepét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megálmodom, belelátom.
Megkövetem, megkövetelem,
Megszelídítem, megbánom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha túl könnyű a préda, az rögtön gyanús. Csak akkor vesszük komolyan, ha kellően komplikált?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bölcsességre vall egyetértésben élni olyanokkal, akiket nem tudunk elhagyni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hegycsúcs nem közeledhet a völgyhöz, de az emberek közeledhetnek egymáshoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Találj valakit, aki mellett nincs játszma vagy színészkedés, aki elfogad úgy, ahogy vagy, mégis változásra bír. Azzal, hogy ismer, hogy minden álcád mögé belát, és lazán rávilágít az igazságra, amit vagy felfogsz, vagy nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sem kerül a környezetünkbe véletlenül! Lényünk sajátos összetétele idézte meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden porcikámban érzem, egészen megváltoztam, másképp látok, másképp lélegzem, mint azelőtt. Még álmomban is élek, a bokám és a csuklóm is másképp mozog, fogni tudok a kezemmel, és örömmel várom a holnapot, mert tudom, hogy mit akarok, az életemnek célja van megint. Bánom is én, hogy mit mondasz erre, mit gondolsz rólam! Az a fő, hogy szárnyam nőtt, és repülni tudok. Hogyne vetném bele magam ebbe a boldogságba minden meggondolás nélkül! Nem vagyok óvatos, nem félek, nem törődöm semmivel, még azzal sem, hogy te csak játszol velem és kicsúfolsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szőlőtermelés és a sajtolás művészete emelte ki az emberiséget a durvaság állapotából, s vezette a civilizációhoz, és még ma is civilizáltabbaknak számítanak, vagy legalábbis számítják magukat a szőlőtermelő népek, mint a bortalanok, például a kimmeriaiak, ami igazán figyelemre méltó. Mert azt jelenti, hogy a civilizáció nem értelem és szépen tagolt józanság kérdése, hanem ellenkezőleg, a lelkesedéshez van köze, a mámorhoz és az üdített érzéshez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a "mi" névmást használjuk, olyan cselekvésekről beszélünk, amelyek mögött két ember összetett lényének közös akarata rejlik. A legtöbb nyelvben külön névmás van erre. Azt hiszem, ez rendkívül fontos. Varázslatos dolgok történnek, ha két ember egyszerre így kezd gondolkodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csend is más... Pedig ugyanúgy csend. A szó, a hang hiánya. Mégsem ugyanaz. Mert nem mindegy, kivel vagy csendben. És miért. A csend lehet teljesen süket. De lehet hihetetlenül zajos. Lehet benne nyomasztó üresség, de lehet benne madárdal, tengermoraj, erdősusogás, esőkopogás, szerelmes suttogás. Bármi lehet. Mert csak attól függ, kivel vagy csendben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Téged mindig csak ki fognak használni.
- Nem baj, én szeretném is, hogy őneki, aki majd jön, szüksége legyen rám. Ha majd nekem támaszkodik, én az egész testemet meg fogom feszíteni, hogy el ne dőljön. Ilyen az én természetem, (...) nekem különben nem érdemes csinálni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kinek azért jut kísértés, hogy ellenálljon neki, kinek azért, hogy meginogjon végre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg életben vagy, van olyan, hogy nem értetek egyet valamiben, de azt neked kell eldöntened, hogy ezt hogyan kezeled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy férfi szeret egy nőt, párja valósággal ragyog a szerelemtől és a megelégedettségtől. A legtöbb férfi ilyenkor naivan azt hiszi, hogy ez a ragyogás örökké fog tartani. De azt várni egy nőtől, hogy mindig ugyanúgy viselkedjen, olyan, mintha azt várnánk az időjárástól, hogy sose változzon, és örökké süssön a Nap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hajlamosak vagyunk egymás esküdt ellenségeként viselkedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vágysz megértésre? Próbálj megérteni másokat! Vágysz dicséretre? Dicsérj meg másokat (...)! Vágysz kedvességre? Légy kedves!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden kapcsolat elején van egy szakasz, amikor semmire nem mondasz nemet, mert érdekesnek, kalandvágyónak és nyitottnak akarsz tűnni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Játszani kell magunkkal és a vérségi hozzánk tartozókkal, a barátokkal, a szerelmekkel, a sikerekkel, a csalódásokkal, a pénzzel és a karrierrel, az egészséggel és a betegséggel, végül az élettel és a halállal is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életünk csak más szemén keresztül nyer értelmet, mert ha senki nem néz ránk, az olyan, mintha nem is léteznénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

SOS-helyzetre nem lehet tartós és biztonságos érzelmi kapcsolatot építeni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem akkor kell megijedni, amikor egy nő túl sokat törődik veled. Igen, rémisztő lehet. Kicsúszhat az irányítás a kezeid közül, mármint az érzelmeid felett... Na és aztán mi van? Nem élhetsz jégcsapként egy életen át. Elfogadhatod, vagy nem. De nincs olyan, hogy kérek is meg nem is. Jövök, ha elfogy és épp más nem adja meg, de egyébként meg magas ívben elkerülöd. A szeretet nem játék. Nem szórakozhatsz vele kényed kedve szerint. Akkor kezdhetsz el igazán aggódni, ha már magas ívről tesz rád, és még véletlenül sem közeledik. Akkor aztán kapálózhatsz, lehet, hogy késő lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Örökös harcban állhatsz mindenkivel és mindennel: ha épp nem partnered az ellenfél, lehet a társadalom, a szüleid vagy épp a "sors". Az ilyen magatartással rengeteg energiát pazarolsz arra, hogy mindig szemben állsz mindennel. A helyzeted elfogadása még messze nem jelenti azt, hogy nem is változtatsz azon. A döntő az, hogy saját magadat is a helyzet részesének érezd, hogy fogadd el a helyzetet olyannak, amilyen, és ebből az elfogadásból kiindulva próbálj előidézni változást azáltal, hogy te magad némileg (legalább egy kicsit) megváltozol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A ki, a mi, a hol és a mikor soha nem olyan fontos, mint a miért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak lustaságból ered az, hogy az emberek látszat szerint osztályozzák egymást, és nem találnak egymásban semmit...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás