„ Ha megszültél, most nézz szemembe,
ha szeretsz, most meghallanád,
mit én már mindörökre hallok:
a távozó sereg zaját. ”

„ Volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek. ”

„ Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni.
Vigyázz a szívemre - itt hagytam nálad! ”

„ Búcsúzni annyi, mint egy kicsit meghalni. ”

„ Valójában sohasem mondunk egymásnak búcsút. Mindig ott marad valami, egy pillanat, ami még visszajöhet. Megérkezhet újra, bekopoghat akár kérdés nélkül. Ugyanis az élet tartogat meglepetéseket. Az, aki még tegnap nem volt az életed része, ma már az, a másik, aki meg rég elveszett, bármikor előkerülhet. Vannak szálak, amikről azt hiszed, már lezárultak, közben meg nem. ”

„ Vagy az is lehet (...), hogy könnyes búcsút akar venni. Az sem utolsó dolog ám manapság, amikor az embert szó nélkül hagyják faképnél. ”

„ Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz. ”

„ Búcsúzom már tőled
Bölcsességgel telten
S bölcsességgel
Bukdosik a lelkem. ”

„ Ahhoz nem szeretsz eléggé - ráncolta homlokát, és egyetlen szeme értetlenül csillogott -, hogy azért sírj, mert nem tudtunk egymástól elbúcsúzni. ”

„ Én sohasem búcsúzom,
Én szótlanul távozom.
Úgy fáj, amikor egy szerelem véget ér,
De hogy miért, sohasem kutatom. ”

„ Az itélet szól a tornyon:
Üt az óra, fönn a horgony;
Menni kell - Isten veled. ”

„ Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek. ”

„ Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek,
Lesz majd más, aki rád nevet. ”

„ Nemrég volt, hogy beköltöztél hozzám. Nem volt senkid, szükséged volt rám, a bánatból boldogság vált, mert nekem is szükségem volt rád. Jól emlékszem rá, játszottunk sokat, és nem feledem az esős napokat. A kandallónál ültünk, te meg én. Egyszer sajnos minden véget ér. A búcsú fáj nagyon, a válás oly szomorú, de szívemben él emléked, soha nem feledlek téged. ”

„ Búcsú! dadog e szó az ajkon, könnyben ázva,
s kegyetlen félbevág szerelmet, örömöt,
benne szívig hasít üdvünknek távozása,
szó, mit el nem takar, csak ami már örök. ”

„ Úgy intek búcsút a régi barátoknak,
Mint akik a végén csak azért találkoztak,
Egy kézfogás, nem más, ennyi, ami megmarad,
Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad. ”

„ Szeretni annyi, mint feledni és elengedni. ”

„ Miből készült az anyag, melyet elszakítanak az emberek, mikor "szakítanak"? A magyar nyelv szavai pontosak, érzékletesek; belső és jelképes értelmükre érdemes mindig odafigyelni; tehát; két ember elválik egymástól, "szakítanak", s e pillanatokban csakugyan elszakad valamilyen finom huzal, fonál, érzésből, vonzalomból, ingerből, kíváncsiságból, szomorúságból, vágyból szőtt... asztrálszövet, mely eddig együtt tartotta őket. Elszakadt, mert szakítottak, s most már nem tartja őket... Valahogy így szakadt el a Föld a Naptól, a Gondolat az Érzéstől s a végén Jancsi, Juliskától. Most bámulnak az égre, s azt hiszik, a szakítás magányügy. De ilyenkor a világűrben is történik valami. ”

„ Mikor eltűnnek a csúcsok a hegyről, és kiszáradnak a folyók, és télen csap le a villám, és nyáron hull a hó, és mikor végül utolsó óráját éli a világ, mikor ég és föld találkozik, mi nagy kelletlenül elválunk egymástól. ”

„ Elbúcsúzott a háztól és azoktól, akiket szeretett, nem nézett vissza (...). Minek azt látni, mint lesz egyre kisebb, egyre távolibb minden és mindenki? ”

„ Minden találkozás meghatározó lehet. Minden találkozás ajándék. Minden találkozás kapcsolat, s a találkozást búcsú követi. Minden búcsúzásban megérzi az ember a végtelenre éhező ember végességét. ”

„ Ami az embernek nem igazán fontos, attól könnyű elegánsan elbúcsúzni. ”

„ Szeretek búcsúzni, meg kell adni a módját a távozásnak, majd a legvégsőnek is, végül is arra készülünk minduntalan. ”

„ Súlyosnak éreztem a karom és a lábam, csalódás ült rám, valami névtelen, lebegő zavar fogott el. Nem akartam betolakodni a világába. Csak egy ideig át akartam ölelni, a mellkasomra húzni a fejét. Csak át akartam ölelni, míg teste kemény munkával átadja magát a múltnak. ”

„ Ha a halottak visszatérhetnek a Földre, és szeretteik közelében lehetnek, akkor mindig veled leszek a legvidámabb napokon, és a legsötétebb éjszakákon... mindig, mindig, és ha lágy fuvallat simítását érzed az arcodon, az én leheletem lesz az, s ha hűs szellő legyezi lüktető halántékod, az én lelkem lesz az. ”

„ Nem szabad félnünk elmenni, mert mindaz, ami számít, mindig velünk marad, még ha nem is akarjuk. ”

„ Utálom azt a pillanatot, mikor még itt vagy, de már tudom, hogy elmész. ”

„ Egyetlen valami maradt csak szilárd és valóságos a semmi összeboruló hullámai között. Az a könnycsepp. A mamám el akart vinni magával. Ez világos, hiszen sírt. Az apám vette rá, hogy mondjon búcsút nekem, mert ő nem akart engem, de a mamám mégis elárulta szeretetét azzal a könnycseppel. Azzal az egyetlen, fénylő könnycseppel. ”

„ Döbbenetes, milyen könnyen el lehet szakadni valakitől, akár örökre is. Ezért ha találtok valakit, akit meg akartok tartani, tegyetek is érte! ”

„ Magam leszek a zúzmara,
a hóval olvadok.
Elillanok, akár a tél,
akár a sóhajok. ”

„ Nem tudni, merre visz az út, ki tudja, láthatlak–e még,
lehet, hogy holnap a szívemet eltévedt golyó tépi szét. ”

„ Tudom, hogy ez rémes, de tiszta szívemből érzem, hogy megtalálod azt a személyt, aki pontosan arra vágyik, amire te. Megadja neked azt, amit megérdemelsz. De nem én vagyok az. ”

„ Jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek. ”

„ A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé. ”

„ Most elköszöni kell, csendesen.
Remélni, hogy nyomot hagyok a szíveken.
Ígérd meg nekem, hogy nem felejtesz el,
hiszen a részem vagy és a szívemben mindig ott leszel. ”