A kategóriához 1 579 idézet tartozik (bővebb infó)


Szeretett, míg csak
tanultam tőle. Utóbb
irigyelt s gyűlölt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a szeretet választás kérdése, akkor szerethetjük a házastársunkat annak ellenére, amit tett vagy éppen elmulasztott megtenni. Szerethetjük őt saját érzéseink ellenére is. Csalódottságunk, megbántottságunk, megvetettségünk, magányosságunk, haragunk, sőt ellenérzéseink ellenére is dönthetünk úgy, hogy szeretni akarjuk a házastársunkat. Nem vagyunk az érzéseink rabszolgái.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a kapcsolat az életsikerem. E szerelem, amely lerombolt és felépített; azzá tett, akivé válni vágytam. Nélküle máig abban hinnék, hogy az érzelmek szégyenletesek, nyálasak és divattalanok, gúnnyal elrejtendők. Immár megtéveszthetetlenül tudom, mi az igazán szégyenletes, és sűrűn röstelkedem is azok ehelyett, aki ezt a leckét elhanyagolták.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor Matthew még itt volt közöttünk, örült, ha a nevetésed hallotta, és tudta, hogy örülsz az élet kellemes oldalainak. (...) Most, hogy eltávozott, bizonyosan azt szeretné, ha ez továbbra is így lenne. Nem zárkózhatunk el a természet gyógyító ereje elől. De megértem az érzéseidet. Ezen valamennyien átesünk. Gyűlöletesnek érezzük a gondolatát is, hogy örömünk leljük valamiben, ha az, akit szerettünk, nincs már itt, hogy megossza velünk, és szinte azt hisszük, elárultuk a gyászunkat, ha az élet iránt ismét visszatér az érdeklődésünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha éles szemmel figyeled a viszonylag tartós párkapcsolatokat, azt tapasztalod, hogy nem egyformán szeretik egymást. Az egyik jobban szeret. A másik kevésbé. De azért mégis megy vele. Az egyik mágnes rendszerint erősebben húz. Néha már ez is elég az összetartozáshoz. Sok minden tarthat össze két embert. Nem csak a szerelem. A közös sorsuk is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hálaadás nagy gyümölcse mindig az, hogy észreveszem azt, aki adta. Az ajándékokról feltekintek az ajándékozóra és kiderül: az életem legnagyobb kincse Ö maga.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiatal nő elment mellettem a hóesésben, és reám mosolygott. A mosolyt köszönettel fogadtam, elvittem magammal, s egy ideig vigyáztam reá, hogy el ne olvadjon. Havas mosoly volt és lassan olvadt. A végén mindössze valami kevés nedvesség maradt belőle a lélekben; apró tócsa, nem nagyobb, mint egy könnycsepp.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szív érveit az ész nem ismeri.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, amelyekkel széttörhetném ezt a borzalmas állapotot: a várakozást. (...) Megérintettél, felnyitottál, magadévá tettél. Féltékeny vagyok és őrjítően elhagyatott a némaságban. Az idő nem múlik. Egy helyben áll, de rossz helyen áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzelmek olyanok, akár a vadállatok: nem is sejtjük, milyen hevesek, amíg szabadjára nem engedjük őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A túléléshez nem a benne lobogó tűzre, a lelkében izzó haragra és gyűlöletre van szükségem. Abból ugyanis bennem is van elég. Nekem tavasszal a pitypangra van szükségem. Az élénksárga virágra, amelyik az újjászületést jelenti a pusztítás helyett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem érti, amit érzel, csak én, és senki nem érti, amit érzek, csak te. Nem lenne jobb, ha együtt éreznénk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ színeit és fényeit láthatjuk a szemünkkel is, de e színek és fények igazából csak a szívünkben kelnek életre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kísértet ő, hanem ember. (...) Érző hús és ideg. Agya van és gondolkozik, szíve van és szeret; lelke van és remél. Hisz egész bűne az volt, hogy túl sokat remélt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életének utolsó éveiben tanultam csak meg édesapámat megölelni. Nyolcéves koromban - mint annyi más fiú - abbahagytam édesapám ölelgetését. "Férfias" akartam lenni. Húsz évig tartott, mire rájöttem: az igazi férfiak ki tudják mutatni érzéseiket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bírálataink többnyire szoros kapcsolatban állnak saját érzelmi szükségleteinkkel. Mikor elégedetlenségünknek adunk hangot, valójában szeretetéhségünket fejezzük ki, ha nem is a legmegfelelőbb formában. Ha ezt megértjük, talán megfelelőbben tudunk reagálni társunk bíráló megjegyzéseire.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Születésünk első pillanatától kezdve érzünk. Fájdalmat és örömöt, félelmet és dühöt. Megtanuljuk elrejteni az ijesztő érzéseinket. Eleinte csak mások, később magunk elől is. Sokan úgy éljük le életünket, hogy eltartjuk magunktól legmélyebb érzéseinket, és mindig ott a kétség, mi lenne, ha átengednénk magunkat nekik, kifejeznénk azokat, és megosztanánk a világgal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet, sőt egész művészetemet is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyűlölöd magad szerfelett,
és ezért senkit sem szeretsz.
Gyűlölöd magad, e parányt,
ki téged napról-napra lát,
s nagylelkűsége bánt,
hogy mindent ért és megbocsát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden szerelem különleges és egyedi a maga módján, azt nem lehet a saját érzéseinkből összeállítani vagy kikeverni. Mások érzéseit mi nem tudjuk reprodukálni, de még megérteni se.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elveszíthetjük azokat is, akiket szeretünk, és azokat is, akiket nem kedvelünk. Úgy érzem, törekednünk kell, hogy azok közé tartozhassunk, akiket szeretnek és sajnálnak, ha egyszer ránk kerül sor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokkal jobban bízom az érzéseimben, mint az értelmemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szív oly okból tesz dolgokat, mi ésszel nem indokolható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tinédzserként mindig azon aggódtam, hogy majd egyedül maradok, felnőttkoromra azonban ez a szorongás teljesen elmúlt. Sőt, olyan jól éreztem magam pár nélkül, hogy nehéz volt feladnom. De ma már tudom, annak, hogy valaki megtalálja az igazit, először az egyedüllétet kell megszeretnie. Amíg ezzel nem barátkozik meg, könnyen köt egy kapcsolat kedvéért olyan kompromisszumokat is, amiket már nem kellene.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha nem veszünk tudomást egymás érzéseiről. A sajátunkat is gyakran elfojtjuk. Talán jó is ez így.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Intim pillanatok százain osztoztunk, tucatnyi apró viccen, a világ újra felfedezett csodáinak ezrein, és egyik sem volt elég arra, hogy átbillentsen a másik oldalra. Majd hirtelen egy tekintet, egy gyengéd csók, és mintha az érzéseim elérték volna a kritikus tömeget, mintha egy utolsó érintésre, hosszú pillantásra vártam volna, mielőtt megvilágosodnék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért éppen azt szeretjük, akit szeretünk, miért pont onnan kapjuk a pofonokat, ahonnan nem vártuk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Húzzuk magunk után ma már feleslegessé vált érzések, indulatok, tapasztalatok, élmények, emlékek végtelen hosszúságú sleppjét, amelyek ránk nehezednek, mint a kolonc, lelassítanak és gúzsba kötnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ennyi kell csak hozzá: egyetlen csepp félelem, és a szerelem gyűlöletté savanyodik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az eszem azt súgja, mit súgja, őrjöngve követeli: - Menekülj, mert pórul jársz megint! De a szívem! A szívem, az hajthatatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lelkében fájdalmas sebek és gyötrelmes érzések szakadtak fel, s az arcán forró könnycseppek csorogtak végig. Mert ahogy ez a férfi csókolta, ilyen figyelemmel és vággyal, még nem csókolta senki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha igazán hallgassunk a szívünkre, tudom, ez veszélyes, de kockáztassunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hatalmas hajókofferek és kincsesládák vannak tele bennem az irántad való érzelmekkel. De a hozzájuk illő kulcs is ott van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akár harmatcsepp is lehetnél egy fűszál végén, s amikor bársonyosan sütne rád a nap, feloldódhatnál a boldogságban. De ha a nap heve túl vad, lángra gyúlhat a rét, és feléghet minden. Nem tudhatod, mi lesz a vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azért szeret az ember, mert egyszer csak találkozik valakivel, akiről úgy érzi, hogy az Isten is neki teremtette, vagy mert az ember szerelemre született? Olykor azt gondolja, hogy a szívnek magának is karja van, gyöngéd, kitárt karja, azzal vonja magához, azzal öleli, szorítja, akit kíván; és az ő szíve nyomorék. Annak csak szeme van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás