A kategóriához 2 556 idézet tartozik (bővebb infó)


A kamasz énje ködös, alaktalan valami, akár egy felhő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mintha eltévedtem volna egy labirintusban, amelynek azért vágtam neki, hogy végül fényre s magamra leljek, fellélegezhessek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazából soha nem változunk meg, igaz? Úgy értem, a lelkünk mélyén örökké rémült gyerekek maradunk, akik azon tűnődnek, vajon mi lesz belőlük, ha felnőnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kísérletet teszek arra, hogy rögzítsem, hogy mi minden jár a fejemben. Terápiának sem utolsó. Amíg írok, képes vagyok rendet rakni a bensőmben, és érzem, egyre inkább érzem, nagy szükség van, később pedig végképp nagy szükség lehet rá. Az írás erősebbé tesz. A megfejtett gondolat és a megválaszolt kérdés megerősít. Amíg gondolkodhatok, erősebbnek gondolhatom, elég erősnek érezhetem magam az élethez is, és a meghalás elviseléséhez is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a szívemhez lehetek hű. De milyen hű a szíved hozzád?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most, hogy megtaláltam a belső békémhez vezető utat, senki sem tud feltartóztatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tudjuk, hogy jelenleg bizonytalanságban élünk, akkor azt el is kell fogadnunk; nagy értéke van annak, ha rájövünk, hogy nem tudjuk a választ különféle kérdésekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek hajlamosak arra áhítozni, ami a legrosszabb nekik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyre világosabban látom és tudom, hogyan készített fel az életem minden egyes nagy törése, szenvedése, hogy be tudjam tölteni a célomat. Ha kitértem, el kellett buknom. Miközben sirattam azt, ami elveszett, jött az új. Követhetem az egyes állomásokat és kereszteződéseket. Idáig jutottam a keresésben és megértésben. És ha az életedet átnézted és megértetted - legalábbis azt hiszed - akkor el tudod engedni. A múltat - és a jelent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ritkán ismerjük tetteink mozgatórugóit, némely cselekedetünk szükségszerűségét csak később színezzük ki érvekkel, amikor megpróbáljuk meggyőzni magunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pedig voltaképpen kár, hogy mindig csak belekezdünk, és - bármennyire is szégyelljük magunkat ezért a "jobb, ha hallgatunk, hagyjuk ülepedni a dolgokat" szisztémáért - sohase merjük folytatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mai napig büszkén vallom, hogy nem nőttem föl. Szerintem a férfiak örök életükben kisfiúk maradnak azoknak, akik szeretik őket. Talán éppen attól férfi egy férfi, hogy sohasem nő be a feje lágya. Hogy semmitől nem fogja vissza magát. Hogy nem cserélgeti a szerepeket, nem nyomja el magában az egyiket vagy a másikat, egyszer apa, máskor férj, színész, szerető. Mindig önmagát adja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én igen makacs fajta vagyok. Én integetek a távolodó hajónak, míg a karom le nem szakad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szentemberségből annyi meg is volt bennem, hogy nem bántottam soha senkit, s ha valaki kedvetlenül nézett reám, annyi figyelmet tanúsítottam iránta, hogy meg kellett szeretnie. De ez csak játék volt nekem. Megvetettem azokat az embereket, akiknek minden beszéde csak a maga ügyei meg a házi ügyek, pletykák, babonák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, a művész ismerje meg önmagát. Én minden lehetőt megteszek, hogy ismeretlen maradjak önmagam számára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy lépést sem haladok előre. Állóvizet csepegtetek magam köré, és lubickolok ebben a szeszélyes tóban, amit énnek keresztelek. Minden ember a saját kis szaros érdekei szerint éli vakságát, és végül mindenki azzal a romantikus ábránddal patkol el, hogy talán érdemes volt élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem győzelemért vagy a bukás lehetőségéért igénylem az erőt. Nem szeretném külső támadásokkal szemben pajzsként használni. Azt a csendes erőt igénylem, amely képessé tesz az igazságtalanság, a balsors, a szomorúság, a meg nem értettség elviselésére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A titkos trükk az, hogy megtanuljuk kezelni a gyengeségeket ahelyett, hogy tökéletesek akarnánk lenni. Az úgysem lehetséges. Talán ki tudjuk aknázni a gyengeségeinket is, és máris erősségek lesznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, aki fogja a banálist, a mindennapit, és új megvilágításba helyezi, rettegést kelthet. Mi nem akarjuk, hogy eszméinken változtassanak. Fenyegetésnek érezzük az ilyen követeléseket. "Már tudom a fontos dolgokat!", mondjuk. Aztán jön a Változtató, és félredobja régi ideáinkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szív rettenetesen szeret a száj szerint szólani. Szólana viszont csak a száj is örömest a szív szerint, úgy régen lakat alatt hordanánk szájunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a bizonyos fehér lap, az írók réme, az, amelyet tele kell írni, engem nem rémiszt, sohase is rémisztett. Az a mindennapi, ott a reggeli íróasztalnál, az persze igen, jobb megijedni, mint félni, de az író voltom sose okozott gondot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg az ember nem lát bele mások életébe, addig a sajátját sem látja reálisan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én szerettem azt, akit nem szabad,
És vártam arra, ami elmarad,
És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt.

De bevallom, nem lettem boldogabb,
Ha elhittem érthetetlen dolgokat,
S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenütt, ahol igazság van és nem hamisság, ott jó lenni. De az életünkben ez nem lehet hely függvénye. Biztos, hogy vannak helyek, ahol könnyebb igaznak lenni, ahol olyan a táj, a környezet, hogy hamarabb rá tudsz hangolódni saját magadra, ahol nem kell színt játszanod, önmagad tudsz lenni. S ha önmagadra találsz, le tudod hántani a gyémántokat...
- Gyémánt? – néztem rá.
- A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc- vagy ötvenévesen - ki mikor - elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot - valójában ez mind egy -, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a héjakat. Nyilván eljutsz olyan helyekre, ahol jól érzed magad, és ahol jól vagy, ott könnyebben megy a hámozás. De mi van, ha nincs rá lehetőséged, hogy helyet keress és változtass az életedben... (...) Nem lehet halogatni, hogy mikor leszek boldog, mert a boldogság ott van bennünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy külső életünk, melyről életrajzot írhatunk mi magunk vagy mások, és van egy rejtettebb, benső világunk, melyről csak mi magunk tudunk szólni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tisztaság és a rend nem tartozik az erősségeim közé. Ha Isten azt akarta volna, hogy a nők végezzék a házimunkát, nem a férfit teremtette volna meg elsőnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Voltam már néhányszor úgy, hogy felolvadt és kiáradt a szívem, forró szeretet töltött el és fájdalmas vágy, hogy elmondjak magamról mindent barátnak, szeretőnek: odaadjam magam, maradék nélkül, hogy megszeressenek, megsajnáljanak - látod, ez vagyok. Ilyenkor kutattam magamban, megindultan, alázatosan, tisztán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig olyan mértékig ismerjük meg önmagunkat, amilyen mértékig próbára tesszük saját erőnket. Ugyanakkor épp az ilyen próbatételhez van szükségünk folyton-folyvást új, kockázatot vállalni tudó önbizalomra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feladatod nem a szeretet hajszolása, hanem egyedül az, hogy felkutasd és megtaláld belső korlátaidat, amelyeket vele szemben felállítottál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki súlytalan belül, azt minden ösztönszélroham elsodorhatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem juthatsz tovább
Annál, amitől nem tudsz
Megszabadulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régen magam mögött hagytam már az ijedt kislányt, aki egykor voltam. Határtalan önbizalomra tettem szert, hatalmasra nőttem a szememben, és abban a hitben ringatom magam, hogy képes vagyok bármilyen helyzettel megbirkózni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi választjuk meg az utunkat. Az értékeink és a tetteink, ezek határozzák meg, hogy kik vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás