A kategóriához 193 idézet tartozik (bővebb infó)


Nem érdekelnek tilalmak, sebek,
ami szakadékony, szakadjon,
mi nem tud tartani, ne tartson,
akkor se lehet eltagadnom,
hogy igenis boldog voltam veled,
mert szerettél, és mert szerettelek,
s mikor szép voltál, te voltál a legszebb;
titkolni kellett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem az emberiség nagy, közös érzése, és bármi rossz, ami egy szerelemben történik, az a világ összes többi szerelmének is árt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat, az első szexet, az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyi elfelejtett jó?
S mennyi el nem mondott szó?
Amit csak most látok,
Amit csak most bánok,
Hogy sosem mondtam el!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívbe döfött karó csak megbénít, nem öl meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyisd ki a szíved valakinek, és ő jól megszívat! Talán egyszerűbb, ha senkit sem engedünk be.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bár csak képes lett volna határozott ultimátumot adni neki. Ő vagy én! De mint mindig, most is józanul reagált. (...) Eltűrte a viszonyukat, mint valami ideiglenes árat azért, hogy ne veszítse el, abban a reményben, hogy majd észhez tér. Kínjait megkétszerezte a tudat, hogy mindez semmiért volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ameddig működik a szerelem és a vágy kombinációja, addig a legtöbb embernél a racionalitás eltompul. Annyira szeretnék és vágynak arra, hogy minden jól sikerüljön. Pontosan ezért lehet, hogy bár látja és hallja is az intő jeleket, a nem odaillő mozdulatokat, azt gondolja, hogy ez nem olyan érdekes, vagy nem olyan fontos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek azért járnak kaszinókba, mint vak randikra: azt remélik, hogy övék lesz a Jackpot. De általában minden pénzüket elvesztik, vagy egyedül végzik egy bárban. Ha tudjuk, hogy végül mindig a bank a nyer, miért játszunk?!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint egy eltérített járat,
amin bomba robban,
úgy öltél meg bennem minden vágyat,
semmi nem fájt ennél jobban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vesszen, akárhogy kéne, maradjon
utált sebem és szenvedésem,
legyen másé, bármily gyönyörű,
büszke leszek rá, hogy kibírtam:
ha megvénül, se tudja meg,
hogy valamikor érte sírtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem.
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem gondolhatod komolyan, hogy megúszhatod a csalódásokat. Nem bujkálhatsz a szerelem elől egész életedben, csak mert lehet, hogy nem jön be, vagy esetleg padlóra küld, az élet nem így működik...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan voltam, mint egy nő, aki lemerevedik egy lángokban álló ház létráján. A legutóbbi kapcsolatomban úgy megégettem magam, hogy féltem fejest ugrani a következőbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan volt, mint a sós forrás, amelytől csak égetőbb lesz a szomja annak, aki iszik belőle, anélkül, hogy valaha is kielégülne tőle. Kiittam a csalóka serleget, nem tudva, mit cselekedtem. Voltaképpen mikor tudjuk, hogy a valóságban mit is teszünk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ellök magától, lehetek bárhol,
Bármi is történt, ő engem vádol.
Hisz kését szívembe szúrja újra,
Majd útnak indul, dalát dúdolva.
Kézen fogva egy másik lánnyal,
Az enyém a mélyben, az ő lelke szárnyal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hamvadó cigarettavég ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mit csinálsz, ha becsap az, akit szeretsz? Ha rendesen átver?
- Megpróbálom nem szeretni.
- És sikerül is?
- Nem, azt hiszem nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megyek utamon némán, csendesen
S merengek édesbús emlékeden,
Lábam a sápadt avart zörgeti,
Szemem el nem sírt könnyel van teli.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régen volt. Szerettük egymást, aztán egy kerítés épült közénk, s az ajtó kulcsa elveszett. Azóta egyedül bolyongok, gyakran megszólítom az embereket, nem látták-e a kedvesem - senki sem emlékszik rá. Lehet, egyszer majd találkozunk s akkor én megbocsájtom, hogy szó nélkül elvágta az arany fonalat, ami összekötött bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy nap valaki felségül vesz. Elég kedves lesz és ez nagyon boldoggá fogja tenni a szüleimet. Az első évben egyfolytában szeretkezünk. A másodikban és a harmadikban egyre kevesebbet és kevesebbet. De éppen, mielőtt kellőképpen megutáljuk egymást, teherbe esek. Gondját viselem a gyerekeknek, ragaszkodok az állásomhoz, fizetem a hiteleimet. Egy darabig meglesz az egyensúly. Aztán nagyjából tíz év múlva lesz egy afférja, mivel én túl elfoglalt és fáradt vagyok. Rájövök. Megfenyegetem, hogy megölöm őt... a szeretőjét, magamat. Túl leszünk rajta. Néhány évvel később, lesz neki még egy. Ezúttal tudomást sem veszek róla, mert... nagy hűhót csapni úgy tűnik, nem éri meg... És így élem a hátralévő napjaimat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Törekvő bulldogok tudják oly buzgón fogni az ember nadrágszárát, amilyen konokul belekapaszkodtam én a dicsőség tovalebbenő pantallójába s szeretett nőim elvillanó nadrágocskájába. Nem sokra vittem náluk, csínosat rúgtak rajtam, amíg végre eleresztettem őket. De óvakodtam attól, hogy sebeimet mással kötöztessem be. Mert nincs haszontalanabb dolog a felebaráti kötszereknél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember sündörög, eped, marad,
s csapdába csalják észrevétlen;
öröme nő, aztán keserű lében
fürdik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pár szerelmi képzet is így ér néha véget:
ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod.
Mindaz, mi jó lehetne, úgyse lesz már benne,
hát pár ostoba álmot a fának nekivágok,
és leások mélyre, az érzet fenekére.
Kitisztul a képlet: míg álmodoztam, tél lett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aludni akartam. Álmodni akartam. Menekülni akartam. És úgy ébredni, hogy mindent elfelejtettem. (...) Amíg a dolgok kimondatlanok maradnak, van rá esély, hogy elfelejthetjük őket. Hogy tudunk úgy aludni és álmodni, hogy felébredve eltűnjön, absztrakt képzelgés legyen, olyan jelenet, ami csak a fejünkben játszódott le, ahol azok az álnok gondolatok és fantáziák fogannak, amelyek mindennapos hűtlenségként jelen vannak minden - még a legemésztőbb - szerelmi kapcsolatban is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mégis elment. És vissza nem jön soha.
Elvitte őt a sorsa. Hogy mennyire
szerettem, azt sohasem érezte meg.
Kitépte s elvitte szívemet. Pedig
nem kellett neki. Mégis elment vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Őrlángra tettél engem,
Elhagytál, megértettem.
Ösztön csak a szerelem,
Gyengeség, villamosság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek furcsa dolgokat csinálnak, ha össze van törve a szívük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden apró dolog növekedni kezd, ha táplálják... A szerelem sem más. De ha ez az egész boldogtalanná tesz, hagyd a csudába, és találj valami mást, amitől annyira boldognak érzed magad, amennyire megérdemelnéd. Csak hallgass a szívedre, kövesd az ösztöneidet, és rávezetnek majd a helyes útra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hányszor éreztem, hogy fázol velem,
Már a kezem sem nyúlt feléd.
Még egyszer hozzám értél, megszorítottál,
Azt mondtad, nem engedsz el, mégis itt hagytál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint régi kép, ha véletlen előkerül,
emléked újra rám talált kegyetlenül.
A sápadt fényben látom égő arcodat,
megint úgy érzem, a szívem megszakad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Virágos dalos mezőben
Esküvél szerelmet nékem,
Az égen csillag ragyogott,
Esküidre áment mondott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megtörtént az elkerülhetetlen, az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazán boldog csak akkor vagyok, ha nincs senkim. Az egyedüllét sokkal jobb annál, mint magányosan vergődni egy kapcsolatban. Sajnos nincsenek már illúzióim ezzel kapcsolatban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás