Néha, mikor elveszünk a félelemben és kétségbeesésben, a rutinban és állandóságban, a reménytelenségben és tragédiában, megköszönhetjük Istennek a bajor cukros sütit. És szerencsére, mikor nincs több sütemény, még akkor is találhatunk megnyugvást egy ismerős kéztől a bőrünkön, vagy egy kedves szerető gesztustól, egy kis buzdítástól, egy szerető öleléstől vagy a kényelem ajánlatától, nem is említve a kórházi ágyakat, egy orrdugót, a maradék Danish-t, a suttogott titkokat, a Fender Stratocaster-eket és talán alkalomadtán egy kis fikciót. És emlékeznünk kell ezekre a dolgokra, a nüanszokra, a rendhagyó dolgokra, a finomságokra, amik feltétlen alkotóelemei napjainknak, és amik jelenlétének sokkal fontosabb és nemesebb oka van: az életünket hivatottak megmenteni.