Ha valaki előtt fel kell tárnom a legbensőmet, mindig az iszonyathoz hasonló érzés fog el; nem azért, mert a bensőm fél a csupaszságtól, hanem mert az illetőnek nem tudok mindent megmutatni, nem tudom, és ezért tartanom kell attól, hogy a foszlányokból rosszul ért meg.