Mindig úgy véltem, az ember olyan, akárcsak a fű tavasszal: erős, egészséges, zöld, és ha eléri a középkort, akkor megfakul. Úgy, mintha ősz lenne, akárcsak a fűszál, amikor bevégzi. Eltűnik, és soha nem tér vissza. Pont úgy, akár egy fűszál. Igen, aki meghal, annak bizony vége. Legalábbis így gondolom, mióta felnőttem.