Az emberek már csak ilyenek. Úgy tesznek, mintha szeretnének. Úgy tesznek, mintha minden örökre szólna. Aztán egy nap fogják a cókmókjukat, és elköltöznek, és viszik magukkal a szeretetüket is, a karomtalanított macskájukat meg otthagyják magára. Otthagyják tépelődni, hogy mit is rontott el.