Vajon melyik a rosszabb? Utoljára látni azt, akit igazán szeretünk, vagy nem látni őt utoljára? Mi a rettenetesebb? A saját kezünkkel átkísérni őt az örök sötétségbe, vagy nem visszatartani? Ha végleg megadjuk magunkat a sors akaratának, az vajon nekünk is vigasztalást jelent?