A mellőzés fáj, mert elbizonytalanít bennünket, hiszen mindannyian esendő lények vagyunk, önbecsülésünk megőrzéséhez szükségünk van embertársaink elismerésére. Fáj, ha valaki elmegy mellettünk anélkül, hogy ránk nézne, de nem száműzünk senkit az életünkből csak azért, mert nem vett észre. A mellőzést nem megbocsátással, hanem egyetlen vállrándítással kell elintézni.