Sápadt és meggyötört arcukon halvány mosoly tűnt fel: Igen, itt vannak ők egymásnak mindig mindenben! (...) Hármuknak legalább vigaszt nyújtott ez a gondolat. Az, hogy "itt vannak egymásnak", éppen annyit jelentett a számukra, mint a viharban hányódónak a mentőhajó, és ők tudták, hogy ez valójában mekkora szerencse.