- Itt tudlak téged. Ez jó. Ha nem volnál itt, fogalmam sincs, mi lenne. Megőrülnék.
- Dehogy - simítok végig a haján. - Megszoknád azt is, ha nem lennék itten.
- Miért bántasz?
- Nem bántalak, kedves. Ez az igazság. Mindent meg lehet szokni, még azt is, ha valaki hiányzik.
- Te meg bírnád szokni, hogy én hiányzok?
- Megszokni...?
Mit feleljek? Őszintén meggondolva: nem tudom. De azt hiszem, el lehet viselni mindenkinek a hiányát. Illúzió, széplelkek képzelgése, hogy emberek belepusztulnak valakinek az elvesztésébe...