Ostobaság, hogy az ember nem tud megfeledkezni álmokról, amelyek fájnak, egy erdei tisztásról, fatörzsekről, egy vörös hajú, vászonruhás lányról, amint ott ül a tűnő napfényben egy szürke és töredezett falon, és királynői pillantással tekint le az emberre tiszta kék szemével. Kegyetlen és ostoba álmok ezek, amelyeknek az a vége, hogy kinevetik, és gúnyt űznek az emberből.