Ahogy körbenéztem a csöndes, véges-végig lombos fákkal övezett, gyönyörű kék tengerrel szegélyezett hegyes-völgyes szigeten, majd a tokiói zajos forgatag képe villant előttem, arra gondoltam, hogy japán életút és életélmény között milyen óriási különbség lehetséges: míg az egyiknek szinte mindig nyár van a trópusi klímájú Okinawán, addig a másik fél évig térdig hóban fagyoskodik odafönt Hokkaidón. Nem is csoda hogy a japán nyelvnek számtalan dialektusa alakult ki, úgyhogy a helyi nyelvjárást és szavakat messziről jött japán sem érti, nemhogy a turisták.