Képzeld el, hogy egy olyan zenekart hallgatsz, amelyben a dob hangja minden mást elnyom. Ahhoz, hogy élvezhessük a szimfóniát, minden egyes hangszerre figyelmesnek kell lennünk. Ahhoz, hogy igazán szeressünk, érzékenynek kell lenned minden egyes körülötted lévő személy és tárgy egyediségére. Nehezen mondhatnánk azt, hogy szeretsz valakit, vagy valamit, ha észre sem veszed. Ha pedig csak néhány dologra és személyre figyelsz, miközben másokat észre sem veszel, az egyáltalán nem szeretet, mert a szeretet senkit és semmit sem zár ki; az magához öleli az élet teljességét; a szimfóniára, mint összhangzásra figyel, és nemcsak erre vagy arra a hangszerre.